60218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a száraz desztilláció vagy gázosítás alkalmával nyert gázok tisztítására, a melléktermékek egyidejű nyerése mellett
Megjelent 1913. évi júl iu s hó 11-én . ^^^^ MAGY. KIR. SZABADALMI jHg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 60218. szám. II/e. OSZTÁLY. Eljárás a száraz desztilláció vagy gázosítás alkalmával nyert gázok tisztítására a melléktermékek egyidejű nyerése mellett. BURKHEISER KÁROLY MÉRNÖK HAMBURGBAN. A bejelentés napja 1912 janius hó 11-ike. Elsőbbsége 1911 szeptember hó 26-ika: A gyakorlatban eddigelé használatos eljárások a kőszéndesztilláció alkalmával keletkező gázoknak kénhydrogéntől való megtisztítására majdnem kivétel nélkül abban állanak, hogy a kátránytól és ammóniáktól már megfosztott gázokat mész, vagy pedig mesterséges, avagy természetes vasoxidhidrátmassza fölött vezetjük el. A kénhydrogéntől való megtisztításnak ez a módja azonban az alkalmazott anyagoknak rendkívül lassú reakcióba lépése folytán a rendszerint fönforgó körülmények között, rendkívül terjedelmes tisztító-berendezéseket igényelt. Haladást jelentett ezen irányban bejelentő azon eljárása, amely szerint a fölhasznált tisztítómassza reakcióképességét azáltal növelte, hogy azt alkalmazás előtt előkészítésnek vetette alá. Mindezen tisztító eljárások így, a bejelentőnek régebbi eljárása is, úgynevezett száraz tisztítások, noha az ideális gáztisztításnak mindig az úgynevezett nedvestisztítást tekintették és számos szakember és föltaláló törekedett egy ilyen, a gyakorlatban alkalmazható eljárás létesítésére. Ezen eljárások egyike sem volt azonban eddigelé eredményes s így egy sem honosodott meg közülök a gyakorlatban. A legközelebb fekvő nedvestisztítási eljárás volna a gáznak mosása fémsó oldattal. Az erre irányuló eljárások azonban hajótörést szenvedtek azon, bogy a fémsóoldat egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen regenerálható, minek folytán az efajta eljárások többé nem gazdaságosak. Utalnunk kell itt az angol Claus igen érdekes eljárására, aki a gázokat ammoniákoldattal mosta, az elnyelt szénsavat és a kénhydrogént 90°-on fölül való óvatos hevítéssel ismét elűzte és a visszamaradó ammoniákoldatot újból a gázok mosására használta föl. Ez az eljárás azonban valószínűleg azért nem terjedt el a gyakorlatban, mivel a mindig nagyobb mennyiségben jelenlévő szénsav, amely a kénhydrogént az oldatból kiűzi, szükségessé teszi, hogy mindig több ammóniák vegyen részt a körfolyamatban, miDt amennyi a kénhydrogén megkötéséhez szükséges és ezért igen nagy folyadéktömegeket kell hevíteni és lehűteni. Megkísérelték a gáz mosását föliszapolt vashydroxiddal ill. gyepvasérccel is. Ezen eljárás azonban meghiusult azon, hogy a vashidroxid elegendő mennyiségű alkáli hiányában túlságos lassan reagál.
