60164. lajstromszámú szabadalom • Stabilizátor légi járművekhez

céolását tünteti föl, mely a kormányfölületekhez vezető rudazatot oly helyzetváltoztatásokkal szemben érzéketlenné teszi, melyeket a jármű a pergettyük által befolyásolandó tengelyre merőleges tengely körül végez. A (TI, T2) tartófölületekkel, a (H) magasságkormánnyai és a Wright-féle rendszer szerint torzítható (1, r) szárnyvégekkel fölszerelt aeroplánba két (A B) pergettyű van beépítve (1. ábra), melyeknek függélyes (a), ill. (b) forgástengelyei a vízszintes (1—1), ill. (5—5) tengelyek körül lendíthetők; a hosszirányú stabilitás zavarainak kiegyenlítésére való pergettyú (1—1) tengelye a repülés irányában van ágyazva, az oldalirányú stabilitás föntartására való (B) pergettyű (5—5) tengelye pedig a repülés irányára merőlegesen, vízszintes síkban van elrendezve. A pergettyük tehetetlenségi nyomatékának aránylag nagynak kell lennie, mert precessziós mozgásaik a kormány beállítását kell, hogy eszközöljék. Ily pergettyűknek girálerőjük is nagy, tehát azt az előnyt nyújtják, hogy a jármű lengéseit jelentékeny mértékben fékezik. A pergettyük a kormányfölületeket segédmotor nélkül működtetik úgy, hogy a segédmotor útján való kormányozással szemben* a segédmotor súlya megtakarítható, minek következtében a nagyobb pergettyük által okozott terhelési többlet kiegyenlítődik. A szabályozó működés erőssége és sebessége a zavaró erőtől függ úgy, hogy a zavaró erő hatása a kormányelemeken azonnal érezhető, segédmotor alkalmazása esetén ellenben előbb a kapcsolóberendezés működtetendő és a mótor megindítására bizonyos idő szükséges. A közvetlen átvitel további előnye még az, hogy az önműködő stabilizálás a hajtómotor működésétől teljesen független. Az egyes pergettyük (3), ill. (6) sodronyok vagy rudazatok útján közvetlenül működtetik a stabilizáló fölületeket, tehát a rajzon föltüntetett kivitelnél a (H) magasságkormányt és a torzítható (1, r) tartófölületvégeket. Oly zavaró erő (szélroham, az utasok mozgása stb.) működése esetén tehát, mely a járművet a (4) nyíl irányában fölborítani törekszik, az (A) pergettyű az (1—1) tengely körül a sodronyok vonalaira rajzolt nyilak irányában kileng és a sodronyokat oly módon mozgatja, hogy a (H) kormány a hajlásszög megnagyobbítása által a hosszirányú stabilitás megzavarását kiegyenlíti. Hasonló módon működteti az oldalirányban stabilizáló (B) pergettyű a (6) sodronyokat a berajzolt nyilak irányában, ha valamely erő az aeroplánt a (7) nyíl irányában elforgatni törekszik. Ha a stabilitás föntartására egyes pergettyük vannak alkalmazva, a járműbe mindig egy pergettyű a hosszirányú stabilizálásra, egy pedig a harántirányú stabilizálásra alkalmazandó. Ha ugyanis csak a harántirányú stabilizálásra alkalmaznánk egy pevgettyűt, ez a harántirányú stabilizáló fölületeket a jármű hossztengelyének fölfelé vagy lefelé való elforgása esetén is, tehát alkalmatlan időben működtetné, mert a jármű hossztengelyének ily elmozgása esetén a távolság az eközben mozdulatlan (b) pergettyűtengely és a jármű oly pontja között, melyen a sodronyok végighaladnak, nagyobbodik vagy kisebbedik, minek következménye a sodronyok elmogása, tehát a harántirányú stabilizáló fölületek működtetése volna. Megfordítva, a hosszirányú stabilitás föntartására való pergettyűberendezés a jármű haránttengely ének (pl. görbe pályán való) önkényes elforgatása esetén nem kívánatos működést fejtene ki. Az említett hátrányok megszüntetése céljából minden egyes stabilizáló pergettyűcsoport két kapcsolt pergettyűből van összeállítva vagy pedig a pergettyűket a sodronyokkal összekötő emelők vagy effélék az önkényes kormányozással egyidejűleg működtetendők, ha a másik pergettyű által befolyásolt másik tengelyt önkényesen elmozgatni akarjuk. Kapcsolt pergettyűcsoporttal fölszerelt foganatosítási alak a mellékelt rajz 12. ábráján látható. A (g) rudazat (vagy fogaskerekek vagy effélék) a két (Al, A2) pergettyű (al, a2) forgástengelyeit oly módon köti össze, hogy a forgástengelyek csak az