60145. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás elektromos feszültségcsökkentő berendezések számára

csolás az ismert kapcsolásokkal szemben lényeges előnyöket nyújt, amennyiben csak három vezetéket igényel és a drága kettős kapcsolók helyett csak egyszerű kapcsolókat alkalmaz. Mellékelt rajzon látható jelen kapcsolás néhány példaképem vázlatos kiviteli alakja : 1—5. ábrák egyfázisú váltóáramnál mutatják a kapcsolást, 6. ábra három vezetékes rendszereknél mutatja a kapcsolást, melyek két tényleges vezetékkel és egy nullvezetékkel bírnak. 7. ábra végül a kapcsolást háromfázisú transzformátor esetére forgóárammal dolgozó hálózatoknál, melyek nullvezetékkel bírnak, tünteti föl. Utóbbi két esetben természetesen a két vagy háromfázisú feszültségcsökkentők helyett két vagy három darab egyfázisú feszültségcsökkentő alkalmazható az 1—5. ábrák szerinti kivitelben, melyekhez mindig egy-egy külső vezetékből ós egy-egy nullvezetékből vagy pedig két külső vezetékből egyfázisú áram vezettetik. 1—5. ábráknál (T) jelenti az egytekercsű transzformátort vagyis feszültségcsökkentőt (Ll, L2) pedig a priméráram két vezetékét, (KI) és (K2) szorítócsavarok, (Bl) és (B2) a feszültségcsökkentő «végei», vagyis a transzformátortekercselés azon pontjai, melyekhez üzemközben a primérfeszültség hozzákapcsolandó. Az egytekercsű transzformátornak ezen «végei» nem kell, hogy összeessenek a tekercselés végeivel, miként ez 2. ábrából látható. (Ml, M2, stb.) az áramfogyasztók, pl. fémizzólámpák, ívlámpák, villamoscsengő és jelzőkészülék; (Sl, S2) kapcsolókészülékek. Miként 1—5. ábrából látható a primőráramnak csakis egyik vezetéke van a (T) feszültségcsökkentő (Bl) végével közvetlenül kapcsolatban, míg a feszültségcsökkentő másik (B2) vége az (L2) áramvezetékkel nem áll közvetlenül kapcsolatban. Ezen okból ezen «véget» az egytekercsű transzformátor «szabad végének» fogjuk nevezni, az ennek megfelelő (L2) vezetéket pedig «szabad hálózatvezetéknek» nevezzük. A szekundérfeszültségű áram egyfelől az i egytekercsű transzformátor ezen «szabad végérőlw és egy vagy több közbeeső» (A) pontjáról vezettetik el. Az (M) áramfogyasztók feszültségüknek megfelelő (A) elágazó pontokkal vezetőileg vannak kapcsolva, másfelől pedig (S) kapcsolók útján vannak úgy a feszültségcsökkentő (B2) szabad végével, valamint a szabad (L2) hálóvezetékkel kapcsolva, miáltal ezen részek, melyek kikapcsolt transzformátor esetén egymástól el vannak szigetelve, egymással vezető összeköttetésbe hozhatók. Ezen elrendezés folytán az egytekercsű transzformátor végei a primérfeszültséghez vannak kapcsolva, míg az utolsó áramfogyasztó kikapcsolása esetén a transzformátor szintén árammentes lesz. Miként az ábrából látható, az áramfogyasztókhoz csak három (Cl, C2, C3) vezeték vezet. A kapcsolók igen egyszerűek és az ismert kapcsolóktól abban különböznek, hogy működésük közben három vezetéket hoznak egymással vezetői összeköttetésbe (2, ill. 2X2, ill. 3X2 vezeték helyett). Ez ezen kapcsolóknak lényege, míg egyébként bármely ismert kapcsolóhoz hasonlóan képezhetők ki, sőt a 4. ábrán vázlatosan föltüntetett dugóskapcsolók mintájára is készíthetők. Ezen utóbbi esetben a dugóskapcsoló két kontaktusa vezetőileg egymással összekötendő. Három pólusú dugóskapcsolót úgy kell készíteni, .hogy az egyes pólusok összecserélhetők ne legyenek. Az 1. és 2. ábrákon látható háromféle vázlatos rajza az ezen célra alkalmas kapcsolóknak, melyeknél a kikapcsolás forgómozgással történik. Az (Sl) kapcsoló kétkarú az (S2) kapcsoló pedig egykarú emelővel van ellátva és két szabadon álló kapcsolófölülettel, míg a harmadik kapcsoló -fölület egyszersmind az emelőnek forgáspontja. Természetesen bármelyik vezető vezethető a forgásponthoz. Az (S3) kapcsoló három szabadon álló kapcsolófölülettel bír. Kis áramfogyasztású fogyasztóknál és áramcsökkentőknél a megszakítási helyeken kikapcsoláskor csak igen kis szikrák keletkeznek. Nagyobb feszültségcsökkeiitőknél ! azonban a transzformátortekercsek kiikta-