60123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok elektrolízisére

sóoldat a katódafölületre merőlegesen nyugodtan legyen vezethető. Hogy a keringés rendkívül jól korrespondáljon az áríjtmelosztással, célszerű a katódahálónak egyes, lehető keskeny és egymástól nem távol álló pálcái (vagy rácsai) között lévő hézagokat át nem bocsátó (például üvegből álló) (17) sávokkal (14. ábra) lefödni, melyek valamivel magasabban vagy mélyebben vannak •elhelyezve, mint a katódafolület. A (10) katódák öntött vasból, kovácsolt vasból, vasdrótból vagy vasdróthálóból állnak, az egyik harangszél alatt csaknem vízszintesen terjednek a fürtőtartányban és végükkel baloldalt fekszenek föl. A katódák függélyes része a (15) mellékkamrában a (11) áramvezetősinhez halad. A katódák először a 3a. ábra szerint szerkesztettek és vaspálcákból álltak, melyek az áramot átbocsátó, alól nyitott, azbesztkéregből vagy szövetből álló vályúkkal voltak letakarva, melyeknek az volt a céljuk, hogy a hydrogént elvezessék. E vályúknak alsó (az 1. ábra szerint baloldali) vége süvegekkel volt elzárva, hogy a folyadéknak a katóda hosszában való mozgása a megadott okok folytán megakadályoztassék. A vályúk közvetlenül a harang széle alatt, a könyöalakú hajlásnál hasonló anyagból vagy bádogból álló csövekbe mentek át, melyek a gázt fölfelé vezették. A katodák fekvő része méterenként 2—4 •cm. hajlással bír, az elektrodapálcák fölső szélükön célszerűen ékszerűen megvéko•nyíttatnak és a vályúknak lehetőleg szűkeknek kell lenniök. Ez az elrendezés meglehetős kielégítően •dolgozott, azonban még javításra szorult, mert azok az állandó kis fölszíningadozások, melyeket a hydrogén a kilépésnél okoz, a nyugodt rétegeződést kissé megnehezítik, főleg azért, mert emellett az elektrodafödém maga is könnyen mozgásba kerül. Továbbá zavaró feszültségemelkedések léptek föl, mert a hydrogén a membránokat ^hólyagossá tette és deformálta, valamint "káros tereket képezett. , E hátrányok kiküszöbölésére tehát a ka- ] Aódákat egy minden oldalról zárt, egy át- » bocsátó membrába burkoltan és a membránnak merev anyagból való készítése segélyével vagy alkalmas szerkezet által. minden a hydrogéntól eredő deformálódási teljesen kiküszöbölni igyekeztem. A merev membránok (azbesztkéreg) cementbevonattal részére a (3b) szerkezettel biró elektródákat alkalmaztam, amennyiben egy merev, csőben több katodapálcát rendeztem el. Ezek az elektródák beváltak ugyan használat közben, azonban a feszültségveszteség nem jelentéktelen. E veszteség csökkentésére tehát a 3c. ábrabeli vázlat szerinti elektródákat szerkesztettem. Ezeknél hajlékony, az alkalinak ellentálló, vékony, lehetőleg áramátbocsátó anyagok használtatnak a membrán készítésére; ily anyagok előnyösen azbesztpapir, azbesztszövet vagy ezek az anyagok préparált állapotban. E membránokat súlyok, például a nehéz (14) rúd által, vagy rugalmas drót (2. ábra) (14) által, vagy más a célnak megfelelő módon a katódadrótháló, illetve az egyes katódadrótok, vagy a katódapálcákból alkotott rács fölé feszítjük (a katódának csaknem vízszintes részét például dróthálókból is előállíthatjuk, melyek fölfelé kissé domborúak és akképen rugalmasak, hogy a föléjük húzott membránt Baját rugalmasságuk folytán minden további segédeszköz nélkül kifeszítik). Ennél az elrendezésnél a membránok egy hosszabb, az alsó végen zárt és csak az egyik végen nyitott tömlőt vagy zsákot képeznek, mely úgy mint egy keztyű, a katóda köré fogódzik és a gázokat (16)-nál eltávozni hagyja. A képződő hydrogén által okozott összes térfogat változások és folyadékingadozások á tömlő belsejére korlátoztatnak és nem terjednek kifelé az elektrolyt főtömegére. A nyitott tömlővégek a (15) mellékkamrában kissé a folyadékfölszín alá, azonban célszerűbben égészen a fölszínmagasságig, vagy kissé e fölé terjedhetnek. A tömlők függélyes részének a mellékkamrában nem kell feszesnek lennie, ha a mellékkamra nem nagyobb nyílásokon át közlekedik a belső térrel. A rugalmas elektródáknak vagy a ter-