60079. lajstromszámú szabadalom • Kemény celluloidfehérnemű és eljárás annak előállítására

Megjelent 1913. évi julius hó 4-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 60079. szám. I/e. OSZTÁLY. Kemény celluloid-fehérnemű és eljárás előállítására. TONDL & C° CÉG WIEN BEN. A bejelentés napja 1912 junius bó 18-ifea. Celluloidgallérok, kézelők, plastronok és más ilyennemű fehérneműdarabok előállításánál mint ismeretes arra törekszenek, hogy azok látszatra és tapintásra vászonból készült keményített fehérneműdarabokkal lehetőleg megegyezzenek és hogy ezektől a legelőkelőbb keményített fehérneműdarabokból külsőleg ne különbözzenek. Ezért a kemény celluloid-fehérneműdaraboknak is mutatniok kell a vászonmintázatot és a szegély és varrat által létesített szegélylécet. Míg azonban a vászon minta a celluloidfehérneműdarabokon könnyen létesíthető oly módon, hogy a külső celluloidrétegeket a fehérneműdaraboknak előállításánál, a sajtolás közben, a vászonra fektetjük vagy vászonnal fedjük le és ezenkívül oly fényesítő hengerjáraton vezetjük át, melynek hengerei vászonmintát mutatnak, a kemény celluloid-fehérneműdarabokon eddig oly szegélyléceket nem nem sikerült előállítani, melynek látszatra és tapintásra a keményített vászonfehérneműdarabokéival megegyeznek. A kemény celluloloid-fehérneműdaraboknak szegélylécei eddig a következőképen készültek: Vasaló vagy sajtoló hengereknek segélyével, melyeknek élét a fehérneműdaraboknak szélétől a lécszélességnek megfelelő távolságban vezették, a fehérneműbe szegélyt sajtoltak be vagy pedig a külső celluloidréteget a lécszélességnek megfelelő szélességben az él körül visszahajtották és ezután végezték a sajtolási vagy végül kivágott celluloid-fehérnemű darabokra, ennek széle mentén egy külön kivágott cellulloidcsíkot ragasztottak föl, mire a szegélyléccel ellátott fehérneműdarabot sajtolás útján egy kivágott és szövetbetéttel ellátott celluloid-fehérntműdarabbal akként egyesítették, hogy a szegélyhez kívül készült és így fedetlen maradt. Ezen három-előállítási módnak egyike sem tette lehetővé oly szegélylécnek készítését, mely a vászon-fehérneműnek szegélylécével egyezik meg, mert mind a három fölismerni engedte azt, hogy a szegélylécnek alakítása mesterkélt, szándékolt módon történt. A külső celluloidrétegnek lehajlítása és a celluloidcsíknak fölragasztása a celluloidrétegre ezenkívül még annyiban is hátrányos, hogy ráncoknak képződésére ad okot, melyek beszakadnak, ha a celluloid vetődik. A megejtett kísérletek szerint azonban oly kemény celluloid-fehérnemű állítható