60042. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénvegyületek kolloidálására
colloidálószer gyanánt az acetaldol, amelynek képlete a következő: CH3 . CHOH . CH2 . CHO. Ennek az anyagnak, mint colloidálószernek, többféle előnye van. Igen könnyen előállítható két molekula acetaldehyd kondenzációja által és az acetaldehyd könnyen nyerhető a kereskedelmi árút képező, olcsón beszerezhető áthylalkoholból. Az acetaldol színtelen, vízben oldódó folyadék, amelynek viszkozitása az 50%-os glicerinoldatéval egyenlő. Forrpontja 20 mm. nyomás mellett kb. 82 C° és csak ennél jóval magasabb hőmérsékletnél kezd bomlani. Az acetaldol különösen normális hőmérsékletnél igen gyorsan alakul át különféle polymérekké, így a többi között dimolekuláris paracetaldollá. Az acetaldol polymerizációja által sűrűsége tetemesen növekszik úgy. hogy a végső termék szilárd. A polymerizálódott termék azonban hevítés, különösen csökkentett nyomás mellett való desztillálás által ismét visszaalakul acefaldollá, amely viszont állva hagyva is igen gyorsan polymerizálódik. Igen fontos jellemzője ezen anyagnak, hogy a polymerizált acetaldol csak igen csekély mértékben oldja a nitrocellulózát, ellenben a monomolekuláris acetaldol igen jól oldja azt és ennélfogva lehetővé teszi colloidálószer gyanánt való alkalmazását. Amint látni fogjuk, az esetben, ha monomolekuláris acetaldolban oldunk föl vagy cólloidálunk nitrocellulózát oly hőmérsékletnél, amelyen polymerizálódás nem következbelik be, a terméknek rákövetkező hűtése és állvahagyása az acetaldol polymerizációját és a tulajdonképeni termék megszilárdulását eredményezi. Az acetaldolnak további fontos tulajdonsága, hogy monomolekuláris acetaldol a vízben oldódik, a colloidált nitiocellulózában jelenlévő polymerizálódott termékek azonban a vízben gyakorlatilag oldhatatlanok. Bár az acetaldol, mint föntebb jeleztük, egymagában is használható colloidálószer gyanánt Ditrocellulóza és más nitrált szénhydrogének számára, és bár ennek használatánál nem szükséges illékony oldószer alkalmazása, a legkedvezőbb eredményeket mégis a celluloid előállításához használt kámfor egy részének acetaldollal való helyettesítése és a közönségesen használt illékony oldószer, pl. alkohol csekély mennyiségének megtartása, ill. alkalmazása által nyerjük. Az acetaldolnak a kámforhoz való hozzáadagolása az utóbbinak olvadáspontját a víz forráspontja alá szállítja le és ecélból csupán csekély mennyiségű illékony oldószer alkalmazása válik szükségessé. A találmánybeli eljárás foganatosításánál előnyösen úgy járunk el, hogy azacetaldolt néhány percig fölhevítjük annak teljes depolymerizálása céljából, azután összekeverjük a nitrocellulózával, továbbá a kámforral és egy kevés alkohollal. A nitrocellulóza colloidálása azonnaf kezdetét veszi, mimellett a hőmérsékletet a colloidálási folyamat befejeztéig föntartjuk. A kevés mennyiségű illékony oldószert azután bármely alkalmas módon elgőzösítés által eltávolítjuk. Az acetaldol a kámfor olvadáspontját annjira leszállítja, hogy a celluloid előállításához kisebb hőmérsékletet alkalmazhatunk. így járunk el az esetben, ha celluloidot nitrocellulóza, kámfor és acetaldol alkalmazásával vagy azonkívül még kevés mennyiségű illékony oldószer, pl. alkohol alkalmazásánál állítjuk elő és ezáltal nemcsak a kámfor olvadási pontját szállítjuk alá, hanem annak folytán, hogy a nitrocellulóza kezelésének megkezdésekor az acetaldolfolyadék, lehetővé válik a közönségesen használt illékony oldószer egy részének dispenzálódása is. Ez egyszerűsbíti a celluloid készítésének utolsó- fázisait, minthogy ilykép kisebb mennyiségű illékony oldószert kell a termék befejezésekor kiválasztani." Továbbá, amint már föntebb jeleztük, a terméknek szállítása és állva hagyása az acetaldol polymerizálódását vonja maga után, azonban ez a polymerizálódás olyan, hogy a depolymerizáció bármikor könnyen keresztülvihető hő alkalmazásával. Az acetaldol alkalmazásának előnyei a következőkben foglalhatók össze: 1. A kámforhoz> képest aránylag alacsony ára.
