60028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás papírpénznek hulladékpapírból való előállítására
vízből álló oldatot használhatunk az eljárásnál és ez elegendő, hogy a nyomtató festék olajos alkatrészeit elszappanosítsa és az enyv tapadóképességét annyira csökkentse, bogy a péprostok abból könnyen elválaszthatók. Ily gyönge alkálioldat vagy olyan, mely nem tartalmaz többet, mint két rész maró nátront vagy más alkáliák vagy alkálikus sók equivalens mennyiségét, nem változtatja meg a mechanikai papirpép rostjainak színét, ha 65 C foknál magasabbra föl nem hevítjük. Ennél kevéssé erősebb vagy koncentráltabb oldatot cs^k az eljárás kezdetén használhatunk, ha belőle a kellő mennyiséget alkalmazzuk — mely nem tesz ki többet, mint a papirtömeg szárazsúlyának tizenötszörösét, — minthogy az alkáli egy része ekkor gyorsan elhasználódik a nyomtató festék olajos alkatrészeinek elszappanosításira. Ha oly oldatot használunk, mely 1000 rész vízre egy rész maró nátront (vagy más alkáliák vagy alkalikus sók equivalens mennyiségét) tartalmazza oly súlymennyiségben, mely körülbelül tizenötször akkora, mint a kezelt hulladékpapir súlya, az alkálifogyasztás 33—41%-ot tesz ki és annál nagyobb lesz, minél kevesebb oldatot használunk. Célszerűbb azonban, ha az eljárásnál gyengébb oldat nagyobb mennyiségét használjuk. 1*4 rész maró káli (KOH) vagy 3-57 rész szóda (Na3 C08 10 H2 0) vagy 1-725 rész hamuzsír (K2 COs ) vagy 21 rész nátriumbikarbonát (NaHCOs ) vagy 2 rész borax (Na2 B4 07 10 Ha O) 1000 rész vízben oldva e tekintetben equivalens 1 rész maró nátron és 1000 rész víz oldatával. A nátron és káli karbonátjai és bikarbonátjai valamivel erősebb oldatokban használhatók, ha nem túlságos erősen hevíttetnek és a nátron és káli bikarbonátjai nem változtatják meg a mechanikai faanyag rostjaina^ színét, ha 65 C fokon túl is hevítjük. Ha azonban a bikarbonátoldatot forrpontjára hevítjük föl, a bikarbonát karbonáttá alakíttatik át és ekkor az oldat a mechanikai faanyag rostjaira ugyanazt a hatást fejti ki, mintha a hulladékpapirt szóda vagy hamuzsír megfelelő erős oldatában főztük volna. Borax vizes oldata kísérleteim szerin nem változtatja meg a mechanikai farostok színét és egyéb fizikai tulajdonságait sem érinti észlelhető módon, még az esetben sem, ha két rész maró nátronnak megfelelő equivalens mennyiségnél többet is használunk vagy ha a hulladékpapirokat nagyobb hőmérsékleteknél vetjük alá a boraxoldat hatásának vagy abban főzzük. Ennélfogva a boraxoldatot oly hulladékpapir pépjének újranyerésére használhatjuk föl, melynek előállításánál bizonyos különleges enyvfajták alkalmaztattak, melyek nem jól oldhatók, ha a papirt nem főzzük vagy erősen fölhevített oldatban nem kezeljük. Ily hulladékpapir ezen kezelését akkor végezhetjük, mielőtt vagy miután péppé alakítottuk át; azonban boraxoldat használatánál is a legjobb módszer abban áll, hogy a papírhulladékot benne péppé alakítjuk. Egy közelítőleg 2 rész boraxból és 1000 rész vízből álló oldat alkalmas mennyiségben alkalmazva körülbelül tizenötszörösét szappanosítja el a benne kezelendő hulladékpapir szárazsúlyának és pedig a nyomtató festék olajos és gyantás alkatrészeit épúgy, mint más alkáliák vagy alkálikus sók oldatait és a kellő hőfokra fölhevítve, az enyv összetapadó alkatrészeit is kellően megpuhítja és folyóssá teszi úgy, hogy a pép rostjai elkülöníthetők. Az ammónia sem idézi elő nagyobb mértékben a mechanikai fapép rostjainak színváltozását, ha eléggé higítva van, körülbelül úgy, hogy 2 rész maró nátron és 1000 rész víz oldatának erősségét meg nem haladja. Alkalmazása azonban nem ajánlatos, minthogy az ammóniának a nyomtató festék olajos és ragadós alkatrészeinek elszappanosítási hatása nem oly "biztos, mint más alkáliák vagy alkálikus sók equivalens oldatai és ha erősebb oldatban használjuk, a mechanikai faanyag rostjait még sötétebbre festi. A hulladékpapirból való pép újranyerésére való eljárást a találmány értelmében legcélszerűbben a következőkép foganatosítjuk. A hulladékpapirt először hollenderben
