59977. lajstromszámú szabadalom • Gép síncsavarok (tinefond-ok) becsavarására és a becsavarásukhoz szükséges furatok fúrására

mával ellátott (cl, cl) kerekek a (bl, b2, b3) keretre szerelt (c3) csapágyakba vannak ágyazva. A (c2) keréknek nyomkarimái nincsenek, futófölülete azonban szélesebb a sin fejénél úgy, hogy az alvázkanyarulaton a nyombővítés dacára áthaladhat és a kanyarulatban való mozgásánál biztosan vezetve van. A (bl, b2, b3) keret szolgál a tulajdonképeni fúró- és becsavarógép szerelésére) mely egy hasábalakú, szögletvasakból alkotott (d) állvány. * Ez az állvány alapján három szorítócsavar útján van a (bl, b2, b3) kerettel összekötve, mely csavarok a (bl, b2) oldalszárak hasítékain mennek át úgy, hogy a szorítócsavarok megeresztése után a (d) állvány a (bl, b2, b3) kereten a sín tengelyére merőleges irányban eltolható úgy, hogy a berendezést a sin belső, illetve a külső oldalán alkalmazott sincsavarok becsavarására lehessen használni. A (d) állványba van a függélyes (f) tengely ágyazva, melyen a fúró vagy becsavarófej erősíthető föl és mely tengelyirányban eltolható. Ebből a célból a tengely fölső vége a (h) villával van forgathatóan kapcsolva, eme villa pedig a súllyal terhelt (i) emelő ágyazására szolgál, melynek súllyal terhelt egyik karja forgattyút képez, másik karja pedig egy rövid (i) hajtórúd közvetítésével van a (d) keretre ágyazva. A most leírt emelő szolgál a törzsszabadalomból ismert rúgós terhelő szerkezet helyettesítésére, az emelőt munkaközben a munkás nyomja le, ki féllábával a (bl) keretszárra nyomást gyakorol, és így azt is meggátolja, hogy a berendezés a fúró körül fölbillenjen. Ha a (g) súly elég nagy, az emelőnek kézzel való lenyomása felesleges. Az (f) tengely egy (k) kúpkerékben tolható el, mely a tengellyel akként van kapcsolva, hogy a tengely a kúpkerék forgásában részt vegyen, ezt a kúpkereket alkalmas módon, pl. az (f) tengelyre húzott és a (k) kúpkerékre, illetve a (d) állvány harántrúdjaira támaszkodó (kl, k2) hüvelyek segélyével tartjuk a kellő magassági helyzetben és biztosítjuk eltolódás ellen. Ebbe a (k) kupkerékbe fogódzik az (l)i kúpkerék, melynek tengelyére két különböző átmérőjű (m, n) fogaskerék van fölékelve. Emez (m, n) fogaskerekek egyike vagy másika az (o) forgattyú segélyével forgatható (p) tengelyre eltolhatóan, de akként fölszerelt (q), illetve (r) fogaskerékkel hozható kapcsolatba, mely két kerék egymással össze van kötve úgy, hogy ha a két kereket az (s) emelő segélyével az egyik végállásba állítjuk, az (n) és (r) kerék kapcsolódik egymással és így a munkás az (f) tengelyt nagyobb vagy kisebb fordulatszámmal hajthatja. A mondottak után leírt gép működési móája könnyen érthető: A munkás a fúrótengelyt a sin alátétlemeze fölött a kellő helyzetben beállítja, azután az (o) forgattyút forgatja. Minthogy ekkor az (m, q) fogaskerékpár van bekapcsolva, az (f) tengely gyors forgásnak indul és a fúró az (i) emelőre gyakorolt nyomás hatása alatt a talpfába behatol. Mikor a lyuk ki van fúrva, a munkás az (i) emelő segélyével a fúrót a fúrólyukból kihúzhatja és a gépet eltolva a következő lyuk fúrását kezdheti meg, vagy pedig — ha a fúrófejet a becsavarófejjel cseréli ki — megkezdheti a sincsavar becsavarását, mely célból az (m, q) fogaskerékpárt kikapcsolja és az (n, r) kerékpárt bekapcsolja. Egyébként a követett eljárás megegyezik a lyukfúrásnál leírt eljárással. A találmány előnye a törzsszabadalomban leírt berendezéssel szemben abban áll, hogy ugyanazt a gépet fúrásra és a csavar becsavarására lehet használni, tehát a szükséges befektetés kisebb és a gép kihasználása kedvezőbb lehet. Lehetne végül a (d) állványt nem a leírt alvázra, hanem a törzsszabadalomból ismert két kerékre is szerelni, mikor a gép csak az egyik sinszálon fog futni és másik támasztékát közvetlenül a talpfán fogja találni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Az 53769. sz. törzsszabadalomban védett sincsavarok (tirefondok) becsavarására