59920. lajstromszámú szabadalom • A vonóhorgon lengethetően fölerősített be- és kikapcsolható vasúti kocsikapcsolás

hogy a (29) lánc letekercselődik és hurkot alkot, mely lefelé a súly hatása alatt álló (36) retesz hátrafelé nyúló részének (36d) fölületén fekszik (9. ábra) és eme fölület végéről szabadon lefügg. Ha már most a (27) tengelyt ebben az irányban tovább forgatjuk, a (29) lánc, teljes letekercselődése után, a (27) tengelyre ismét föltekercselődik és mikor megfeszült, a súly hatása alatt álló (36) retesz hátsó végének (36d) alsó fölületére fog hatni és a retesz eme végét megemelve, a reteszt forgáspontja körül forgatja és a (36a) horogrészót az elreteszelő állásából kiemeli. A (36) retesz alsó végének további megemelése azt idézi elő, hogy ennek előrenyúló (36d) része a (33) szögemelő a* (33a) karmantyúja fölső fölületére fekszik és ezenközben emelő módjára hatva a (36a) toldata segélyével a (34) alátámasztóhorgot fölfelé emeli és a (33a) karmantyúból részben kikapcsolja. Miután a (34) alátámasztóhorog ily módon részben meg van emelve, a súly hatása alatt álló (36) retesz (36e) része a (34f) vezetőlemez (38e) falával jut érintkezésbe (8. és 9. ábra) és a (34) alátámasztóhorgot mindaddig emeli, míg ennek horogrésze a (33a) karmantyúból ki nem kapcsolódik. és így az elreteszelést tökéletessé nem teszi. Ennek a (34) alátámasztóhorognak horogrésze oly hosszú, hogy mikor a föntebb jelzett mozgás végbe ment, a megfeszített (29) lánc majdnem egyenes vonalban van és hogy a (3) kapcsolófej súlyát akkor, mikor a (34) alátámasztóhorog az alátámasztó állásából kicsúszik, a megfeszített (29) lánc veszi föl. Az a viszony, mely a (34) horog kiváltása és a (29) lánc közel megfeszített állása között fönáll, igen fontos, mert ezáltal a láncot érő hirtelen lökések,"továbbá a (3) kapcsolófej leesése ' is ki van zárva. Mikor a kereket már most kikapcsoltuk, az önműködő kapcsoló saját súlyának hatása alatt fokozatosan a vízszintes állásába jut, miközben a (29) lánc lassan letekerődzik, a (34) alátámasztóhorog önműködően az elreteszelő állásába esik vissza és a kapcsolót — mint azt ^írtuk — a vízszíntes helyzetében elreteszeli. Ha az önműködő (3) kapcsolófej véletlenül a normális elreteszelt álláson túl emelkedett volna, mint ezt pl. a 7. ábrán ábrázoltuk, a (34) alátámasztóhorog ennek dacára is helyzetében marad és véletlenül sem vehet részt a (3) kapcsolófej mozgásában, mert a (34) alátámasztóhorog elreteszelésére akkor, mikor a (3) kapcsolófej oly magasra van emelve, hogy azt a (34) alátámasztóhorog többé vissza nem tarthatja, a (34) alátámasztóhoroggal egy darabban készült és ennek körülbelül közepén alkalmazott (34g) horogrész szolgál, mely a (33a) karmantyúval lép kapcsolatba. Ezért az egyetlen helyzet, melyben a (34) alátámasztóhorgot meg lehet oldani az, melyben a kapcsolás a normális megemelt és elreteszelt állásában van, mikor a megoldás is csak a súllyal terhelt (36) retesz hátsó részének fölhúzásával történhetik. Az önműködő kapcsolás ezért nemcsak a normális megemelt helyzetében, hanem akkor is el van reteszelve, mikor a normális helyzetén túl fölemelkedett. * Ha a vonórudas kapcsolást és a rúgós ütközőket el akarjuk hagyni, az önműködő kapcsolást hátra toljuk és az (5) vonórúd hátsó furatában erősítjük meg, a (14) köztartók ekkor ugyancsak elesnek úgy, hogy az önműködő kapcsolás horogrészének hátsó végei közvetlenül a rúgóhüvely fejére hatnak, mely utóbbi előnyösen a négyoldalú hasáb konvex végének megfelelően le van gömbölyítve. Ebben az esetben az önműködő kapcsolás négyoldalú hasábját egy csap rögzíti helyzetében és az emelő és sülyesztőberendezés fölösleges. Oly célból, hogy a berendezést a vonórúd használatára alkalmassá tegyük, egy további ismert szerkezetű (38) biztonsági horog van alkalmazva, mely az (5) vonórúd négy oldalú hasábján és pedig az önműködő kapcsolás (4) forgáscsapja előtt van forgathatóan alkalmazva. A találmány tárgyának előnyei röviden a következők: Az iisszes szükséges műveleteket, melyek végzésére eddig két lánc volt szükséges, egyetlen lánc segélyével J ehet elvégezni, a