59832. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

elrendezett (e) foggal van ellátva, melyek a cső (d) fogaiba kapaszkodnak. A fogak, az elgörbülés és ékelődés meggátlása végett vannak két sorban elrendezve. A zároló jobb oldalán hosszbordával van ellátva, mely az (i) emelőben vagy fogantyúban végződik/ amelyen a- (h) lemezrúgó van megerősítve, mely a zárolótok hosszhasítékának fölső széléhez támaszkodik ésaz (i) fogantyút elforgatni igyekszik, amint a zároló (e) fogai a (d) fogakon túlértek, miáltal a zároló elreteszelését eszközli. A szerkezet azonban megfordítható úgy is, hogy a reteszelést végző, rúgó, vagy emelő a zárolótokon alkalmazható és a zárolót látjuk egy megfelelő ellen bordával. Az (i) fogantyú fejét vagy gombját fából vagy más könnyű anyagból készítjük, högy a tehetetlenség hatását csö&kentjük. A zároló a szokásos tölténykihúzóemelővel van ellátva a kilőtt vagy csütörtököt mondott töltények kidobására. A zároló továbbá hátsó végén csavarvonalalakú (c') horonnyal van ellátva, melyben az ütőszög nyugasza fekszik és amely csak akkor működhetik, ha a zároló el van reteszelve. A zároló belsejében csúszik a hengeres üreges (k) ütőszög, mely egy belső (k') rúddal van ellátva, amelyet az (y) tekercsrúgó vesz körül. Jellemző az új szerkezetre nézve ezen'rugó, mely a hátrafutás alkalmával erőfölhalmozórúgó és ütőrúgó gyanánt szerepel. Az (y) rúgó hátsó részét a (t;

) cső vezeti, melybe az ütőszög (k') rúdja nyúlik és mely a (t) anyacsavarral függ össze. Az ütőszög alsó részén fekszik a (k") nyugasz, mely a zárolótok egy hasitékában csúszik. Az elcsattantószerkezet az (m) csap körül forgó (1) elcsattantó emelőből áll, melynek fölső része elcsattantó csap gyanánt van kiképezve. Az (m) csap körül forog a (g) billentyű mely egy rúgó által kitolt nyelvvel, fölső részén pedig foggal van ellátva. A nyelv mozgását egy hosszhasítékba nyúló pecek határolja. Ha a billentyűt meghúzzuk, úgy ezen nyelv az (I) elcsattantó emelőt lenyomja, miáltal az ütőszög fölszabadul. Amint azonban az ütőszög nyomása alól fölszabadult az elcsattantó emelő, mialatt a billentyűre gyakorolt nyomás még tart, a rugalmas nyelv az elcsattantó emelő alá fekszik, mint ezt a 2. ábra mutatja úgy, hogy áz el csattantó emelő ismét az eredeti helyzetébe tér vissza, amelyben az ütőszöget föltartóztathatja. Látható tehát;

hogy valahányszor meghúzzuk a billentyűt, mindenkor csak egyetlen lövést ad a fegyver. Amint a billentyűt eleresztjük, ez visszatér nyugalmi állásába és rugalmas nyelve ismét az elcsattantó emelő , kiugrása fölé ugrik úgy, hogy a billentyű meghúzásával újabb lövést adhatunk. A biztosítás a (z) emelő segélyével történik, mely a sátorvas mellső részében forgathatóan van ágyazva. Ha ennek alsó végét hátrahúzzuk, úgy fölső vége az elcsattantó emelő mögé kerül és ennek elforgatását meggátolja, miközben a biztosítóemelő a sátorvas belsejében jut, ahol ütések ellen védve van (3. ábra). Ha a biztosítóemelő alsó végét előretoljuk, úgy ez kiáll a sátor vasból és világosan észrevehetővé teszi, hogy a fegyver ninesen biztosítva. A biztosítóemelő két állásában való rögzítésére egy rúgós csappanó vagy más hasonló szerkezet szolgálhat. Ha biztosított fegyer mellett akarnánk lőni, úgy a billentyűt nem tudjuk meghúzni és ekkor elég a lövésre kész ujjunkkal a biztosítóemelőt előretolni. A (w) emelő szolgál az önműködő tüzelés beállítására. Ezen emelő a závárzat jobboldalán van forgathatóan ágyazva és mellső részén derékszögalakú kivágással bír, a melybe a zároló (i) bordájának hátsó része fekszik, ha a zároló el van reteszelve (8. ábra). ' • ' -Ha a cső hátrafut, úgy az (i) borda a (w) emelő függélyes szárára ütést mér és ezáltal az emelőt a 4 ábrabeli helyzetbe billenti, miáltal ennek vízszintes szára az (i) bordára nyomást gyakorol és a zárolót elforgatja úgy, hogy ennek (e) fogai a cső (d, d) fogai közül kiszabadulnak. Ekkor még elegendő nyomás uralkodik a csőben ahhoz, hogy a zároló hátratolassék és ele-