59825. lajstromszámú szabadalom • Gyorstávíró
teii; belátható, hogy ha e kerék fogai egyenlők, a forgattyúrúd az ernyőt először fölfelé, azután lefelé • fogja mozgatni az egymásra következő áramlökésekkor: megr állapítjuk, hogy mily helyei jutnak az ernyőnek működő helyzetbe az egyes lökések után, s e helyekre visszük föl a betűkimetszéseket, miáltal sík ernyő használata válik lehetővé. De ha a kilincskerék fogait különböző nagyságúra vesszük, vagy a forgattyúrudat excenter által működtetjük, azt is elérhetjük, hogy dacára a sík ernyő alkalmazásának a külömböző betűsorok egyenlő távolságban legyenek rajta elosztva. Ha például . 1. a szedő a (II) betűfajról a (VI) betűfajra akar áttérni, akkor négyszer nyomja le a «betűváltó» billentyűt úgy, hogy a lyukgató négy lyukat csinál egymásután s az így lyukasztott szalag a külidőből négy áramlökést fog kiküldeni, melyek a (21) kereket négy foggal fordítják tova, az ernyő tehát négyszer fordíttatik tovább egyfprma szöggel (8. ábra) úgy, hogy a (VI) betűfaj jut a (II) helyére. Vagy hogyha 2. a szedő a (III) betűfajról a (II) betűfajra óhajt áttérni, akkor kilencszer nyomja le a betű váltót, tehát kilenc lyuk létesül, melyek a küldőből kilenc áramlökést küldenek. A. 8. ábrabeli példánál a negyedik áramlökés után az egyik fogasív fölszabadul a (26, 28) kerekek egyikétől s a másikkal fog Össze úgy, hogy a következő öt áramlökés az első néggyel ellentett értelemben mozgatja majd az ernyőt, mely tehát a (VII) betűfajról visszatér a (VI, V, IV, III) fajon: át a (II) fajra. A szedőnek tehát a betűváltáskor csak azt kell tudnia, hogy annyiszor kell a váltót lenyomni, hogy elérje a maximális számot s onnan visszajöjjön a kívánt számra, pl. az utolsó példa esetén így számol: 4, 5, 6, 7, 6, 5, 4, 3, 2. De még e számolást is elkerülhetjük, ha a billentyűzetben minden betűfaj számára külön billentyűt rendezünk el és ezeket elektromosan kapcsoljuk; ekkor a váltáskor egyszerűen a használt faj billentyűjétől kezdve sorba oda és vissza kell a billentyűket lenyomni, amíg a kívánt betűfaj billentyűje el nem éretett. A szinkronizáló (14., 15. ábra) nem okvetlenül szükséges, mert a föladó és fölvevő sebességeinek különbsége csak a betűk egymástóli távolságát változtathatja, de ajánlatos e hibát is elkerülni. E célból az (8) tükröt és a hártyát mozgató motort úgy állítjuk be, hogy kissé gyorsabban járjon a kelleténél; e mótor az említett szerveket dörzskapcsoló révén hajtja. A hajtott (29) tengelyre ékelt (30) tárcsa (31) orra egy körülfordulás után a (34) mágnes (33) fegyverzetének (32) kampójával foghat össze; a (34) mágnes csak a legnagyobb intenzitású árammal működtethető, melyet a küldő (19") • keféje küld* ha a szalagnak egy a lyukgató «szinkronizáló)) billentyűje által létesített lyuka kerül alája. # Minthogy a fölvevő kissé gyorsan jár, a (30) tárcsa, melynek szabályszerűen két szinkronizáló áramlökés között kellene egy teljes fordulatot végeznie, kissé korábban \ fog (31) orra révén a (32) kampó által | megállítatni, míg a mótor a dörzskapcsó-1 lást legyőzve, tovább forog. De csakhamar leérkezik a szinkronizáló áram, mely a (34) mágnes révén a (32) kampót megemeli úgy, hogy a tárcsa újból egy fordulatot végezhet. A 15. ábrabeli kapcsolás a (35, 36) tárcsákból áll, melyek közé kaucsuklap helyezhető. A (36) hajtott tárcsát a (35) hajtó tárcsához a (37) rúgógyűrűk szorítják, melyek feszültségét a (38) csavar révén szabályozhatjuk; mennél jobban húzzuk meg a csavart, annál kisebb nyomást fejtenek ki a rúgók. ^ A typografiai nyomómatrica fénynyomat útján készül. Az ujsághasábnál kissé szélesebb cinklemezeket fényérzékenyítjük s a megfordított (negatívon előhítt) hártya alatt éxponálva, maratjuk. Az így nyert fémsávokat már most tetszés szerint földaraboljuk és rendes majtricák gyanánt kezeljük. Minthogy a lyukgatás a szedéssel egy-