59814. lajstromszámú szabadalom • Forgó dugattyús gép

tárcsa szolgál, melyek a tokfödők excentrikus elrendezésű (h) nyúlványain foroghatóan vaunak ágyazva. E hornyokba gyűrűszegmensalakú (i) tömbök fognak, melyek forogathatóan vannak a (d) tolattyúkon elrendezett (k) csapokra föltolva. Minthogy a dob forgásakor a tolattyúkra ható centrifugális erő az (i) tömböket a (g) tárcsák hornyainak külső falaihoz szorítja, a (g) tárcsák súrlódás révén menesztetnek. A tömbök viszont a hornyokban viszonyos mozgást végezhetnek, melyet a dobnak és a horony tárcsáknak kölcsönös excentrikus elrendezése indokol; ezen viszonyos mozgás azonban anélkül történik, hogy a horonytárcsáknak a tömbök összessége révén eszközölt menesztése befolyásoltatnék. A forgó horonytárcsák alkalmazása révén tehát a vezérlő részek közötti elmozgások lényegileg a (g) horony tárcsák és a (h) excenterek köz ti hengeres érintkezésifölületekre vitettek át, míg az (i) tömbök maguk csak igen csekély mozgásokat végeznek a hornyokban. Különösen előnyös emellett, hogy a tölattyúk centrifugális erői egymást nagy részt ellensúlyozzák úgy, hogy az ágyazó fölületekre ható súrlódási nyomás aránylag csekély. A dugattyúdob radiális hornyainak a tolattyúhátak mögött fekvő tereibe üzem közben tömítetlenség folytán a munkahornyokból mindig folyadék jut, amely végül a tengely mentén kilépne a csapágyból és ezzel a csapágyak kenőanyaga is kivitetnék. Ennek meggátolására az 1. és 2. ábra értelmében a dobban a tengely körül egy gyűrűs (n) csatorna van kiképezve, melybe az össesradiális rések torkolnak és mely radiális (ó) furatok révén közlekedik a dobkerület és a tok között hagyott (p) réssel, mely viszont tetszés szerinti módon a szivattyú szívó oldalával közlekedik. A dob gyors forgásakor a tolattyúhátak mögötti terekbe nyomuló és innen az (n) gyűrűs csatornába jutó folyadék a centrifugális erő folytán kifelé repíttetik az (o) furatokon át a (p) résbe, ahonnan a szivattyú szívó oldala felé szivatik le. A kenendő ágyazófölületek közti résben tehát nyomás helyett inkább szívóhatás fog létesülni úgy, hogy a kenőközeg nem szoríttatik ki, hanem bizonyos körülmények közölt még esetleg beazívatik. Ha a gépet erőgép gyanánt használjuk, akkor a (p) rést ennek megfelelően a gép kibocsátó oldalával kell kapcsolni. Ha a gép munkanyomásától eltekintünk, akkor a centrifugális erő folytán az (i) tömbök mindig nyomással feküdnének a megfelelő horony külső falához. A munkanyomás folytán azonban a viszonyok kissé változnak. Ha az 1. ábrán egy tolattyú keringését követjük, láthatjuk, hogy a (b) munkahoronynak fokozatos lezárása egy tolattyú révén ennek bemozgása által történik. Az 1. ábra szerint az (I, 11) ki- és bevezetőcsatornák a (c) ellenlaptól két oldalt szimmetrikusan annyira terjednek, hogy végeikkel egymáshoz oly közel jutnak, hogy e távolság kb. a tolattyúosztásnak felel meg. A szállítás mindig azon tolattyú által eszközöltetik, mely éppen a ki- és bebocsátó csatornák végei közti útszakaszt írja le. Ha az óramutató szerinti forgást tételezünk föl, akkor a (dl) tolattyú kezd éppen szállítani, míg a (d2) tolattyú száliító útját éppen befejezte. A vezérhornyök excentricitása folytán a (dl) tolattyú munkaútja első felének leírása közben még bemozgást végez, mely bemozgás a munkanyomás előidézte súrlódási ellenállás legyőzése közben történik, mely ellenállás tehát az azonos értelemben ható centrifugális erőhöz Összegeződik. Ezáltal tehát a vezérhorony külső falára nyomás fejtetik ki. A szállítóút második fele alatt a tolattyú mozgása már kifelé irányul; e mozgás tehát a vezérhorony belső falára gyakorolt nyomásnak felel meg, míg a centrifugális erő e nyomás ellenében hat. Rendszerint azonban az az erő, mely a tolattyú és vezetéke között a munkanyomás által létesült súrlódás legyőzésére szükséges, nagyobb a centrifugális erőnél úgy, hogy a vezérhorony belső falára nehezedő nyomás — noha a centrifugális erő értékével csökkentve — fönmarad. A szállítási út közepén tehát nyomásváltozás lép föl. Ezen nyomásváltozást azáltal kerülhetjük