59759. lajstromszámú szabadalom • Elektromos távkapcsoló
azon fogak közé megy vissza, melyeket épen elhagyott úgy, hogy az (1) kapcsolótengely nem emeltetik föl. A (36) kar azonban nincs a (38) kar pályájában, miért ia a (18) horog a (20) fogakat akadálytalanul működtetheti és ezáltal a (24) foghenger forgását és ezzel az (1) kapcsolótengelyét is eszközölheti. Emellett a (24) hengerrel összekötött (31) kar az első kapcsolólépés alatt annyira oldalt forgattatik, hogy a (34) átkápcsolóelem abba a helyzetbe foroghat, melyben a (36) kar a (38) rugó befolyása alatt a (29) kereszttartóhoz fekszik. Ennél' a helyzetnél a (35) kar már nincs a (11) horog (37) meghosszabbodásának mozgáspályájában, azonban most a (36) kar van éppen a (38) kar közepe előtt úgy, hogy a (18) horog, ha a (9) fegyverzetet működésbe hozzuk, ugyanazon fogak között ki-és beleng, míg a (13) horog a (12) fogakat akadálytalanul működteti és ezáltal az (1) kapcsolótengely emelését idézi elő. A (9) fegyverzet visszatérő mozgását a (29) kereszttartón elrendezett (39) állítócsavar határolja. Az alsó (7) elektromágnes a (40) csukló körül forgatható (41) fegyverzettel van ellátva, mely a fölfelé hajlított (42) kart tartja, melyen a (43) rúgó hatása alatt álló (44) akasztóhorog van forgathatóan elrendezve; ez a horog a (12) fogakba kapaszkodik ós a horognak a (42) karból kifelé irányított mozgása a (45) csavar által van határolva. A (41) fegyverzet a (3) száron •elrendezett (46) rúgó befolyása alatt áll, mely a (42) kar fölső végét a (41) kar alsó vége felé igyekszik vezetni. A (42) karon forgathatóan van megerősítve a (47) akasztóhorog, melyet a (43) rúgó alsó vége befolyásol és melynek a (42) kartól kifelé irányított mozgását a (48) csavar határolja-Ez a (47) horog arra szolgál, hogy az (1) kapcsolótengelyt nyugalmi helyzetében rögzítse, mely helyzetben tehát a horog a (43) rúgó hatása alatt a (49) kiugráshoz támaszkodik. Ha a (41) fegyverzet vonzatik, a (47) kilincs a (49) kiugrással kapcsolaton kívül hozatik. A (41) fegyverzet belső végén a (4) keret üregében vezetett (50) rúddal van forgathatóan összekötve, mely rúd fölső részén két oldalt irányított4 (51, 52) karral van ellátva. E karok közül az (51) kar a (29) kereszttartón elrendezett két (53) pecek között van vezetve és arra szolgál, hogy a (34) átkapcsolóelemet annak két külső helyzetében rögzítse. E célból a (34) átkapcsolóelem a lefelé irányított (54) karral van ellátva, mely a föltüntetett nyugalmi helyzetben végével közvetlenül az (51) kar fölött és annak egyik oldalán helyezkedik el (l. és -5. ábra). A (41) fegyverzet vonzásánál az (51) kar fölemeltetik úgy, hogy a (34) átkapcsolóelem a (33) rugó hatása alatt el nem foroghat, mihelyt a fogashengerrel összekötött (31) kar oldalt forgattatott. Ha azután a (41) fegyverzet szabaddá válik, az (51) kar az (54) kar pályájából kilép úgy, hogy a (34) átkapcsoló^ elem a (33) rúgó hatása alatt a másik véghelyzetébe forgattatik. Ha most a (41) fegyverzet újból vonzatik, az (51) kar fölemelkedik úgy, hogy,, most már az (54) kaimásik oldalára kerül, aminek következtében tehát az átkapcsolóelem ebben a helyzetben tökéletesen el van reteszelve. A fölső (52) kar a keresztirányban futó (55) pecekkel van ellátva, mely pecek a föltüntetett nyugalmi helyzetben közvetlenül a két (18, 26) horog fölött helyezkedik el. A (4) keret az (56) csap segélyével két (57) tartóban van forgathatóan ágyazva, melyek a helytálló (58) lemezen vannak elrendezve. A keretet fölső végén az (58) lemezen elrendezett (59) rúgó működtet úgy, hogy a keret az ábrázolt nyugalmi helyzetben fölső részével az (58) lemezhez fekszik. Az (58) lemez alsó végén a (60) elektromágnes van elrendezve, mely gerjesztett állapotban a vasból készült keretet magához vonzza és el is forgatja, míg annak alsó vége az (58) lemezhez fekszik. A kiválasztó ezen elrendezése azt célozza, hogy a vezetékkontaktusoknak a kiválasztó helytálló kontaktusmezejéből való eltávolítása a tulajdonképpeni kapcsolás közben is létesíthető legyen. A készülék a következő módon működik :