59697. lajstromszámú szabadalom • Kormányrendszer egytengelyű kocsikból álló kocsivonatokhoz

Megjelent 1913. évi junius hó ő-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI Bpjif

f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 59697. szám. v/g/l OSZTÁLY. Kormányrendszer egytengelyű kocsikból álló kocsivonatokhoz. REIK HUGÓ MÉRNÖK W1ENBEN. A bejelentés napja 1912 január hó 23-ika. Elsőbbsége 1910 julius hó 13-ika. Egytengelyű kocsik, melyeknek (a, b) kapcsolási pontjai (1. ábra) a tengelytávolság közepén vannak elrendezve, elméletileg ugyanazon környomban haladnak, minthogy ez esetben valamennyi tengely meghosszabbításai közös (o) forgási központban metszik egymást. A gyakorlatban azonban befelé irányuló oldalkitérések állnak be, melyek jó pálya esetén nem vehetők ugyan észre, csúszós pálya vagy nyerges utaknál azonban határozottan érezhetőkké válnak. Ezen eltérések koesiról-kocsira összetevődnek úgy, hogy hosszabb vonatoknál oly nagyokká válnak, hogy az utolsó kocsi egy akadályba, pl. egy kőbe már beleütközik, melynek pedig az első kocsi még kitért. Ezen oldaleltérések nagysága tehát a vonatok hosszának szab határt. Ezen eltérések okát a 2. ábra adja meg, {a) és (b) egy hajtással el nem látott középkocsi kapcsolási pontjai. Az (a) pontban az előző kocsi (a, c) vonóereje működik, míg ez ellen a vontatott kocsi (a, d) ellenállása hat. Az eredő (a, f)-fel van jelölve. Ugyanoly módon létesül a következő kapcsolási pontban a (b, i) eredő. Ha ezen erőknek nem hat szemben ellenerő, a kocsi a (k, 1) végeredővel befelé huzatik. Ezen eltérítésnek azonban a kerekek oldaltámaszereje hat ellen. Az oldaltámaszerő nagysága a talaj adhézioviszonyaitól függ. Ez az oldaltámaszerő gyakran elég nagy arra, hogy az oldaleltérést meggátolja, néha azonban (csúszós talaj esetén) kisebb vagy nagyobb eltérítés áll be. Ha az (al, bl) kocsi hajtva van (2. ábra), az előrehaladás ellen ható ellenállás elesik és csak a kormányzáshoz való sokkal kisebb erők jutnak érvényre. A (kl, 11) végeredő oly kicsiny, hogy a kerekek oldaltámaszereje mindenkor elég nagy arra, hogy ezen eredőt megsemmisítse. Hajtással ellátott kocsik tehát nem mutatnak oldalkitéréseket. Ebből tehát az következik, hogy oly kocsivonatoknál, melyek hajtott és nem hajtott tengelyekkel vannak ellátva, ezen utóbbiak folytán oldaleltérések lépnek föl. Bizonyos számú tengelyig ezek nem károsak; ezeken túl azonban tekintetbe kell őket venni. Ez a találmány értelmében azáltal történik, hogy egyes kocsik és pedig célszerűen a hátsó kocsik kapcsolási pontjai a középről a hátsó tengely felé helyeztetnek át. A 3. ábrán föl van pl. tüntetve, milyenek a viszonyok egy tizennégy tengelyű, haj-