59684. lajstromszámú szabadalom • Ingmellvasalógép

<13) tengely mellső vége két, egymást egy villává kiegészítő (15) karral bír, melyek az említett áttétel révén a (8) kapcsoló beiktatásakor lengő mozgást végeznek a gépállvány lenyúló (16) fején belül. A (15) villa szárai játékkal fogják közre a (17) harántrudat, mely a (2) vasaló (18) vezetőpofái közt van elrendezve úgy, hogy a villa lengésekor menesztett vasaló a villa mozgásának irányváltoztatásakor a véghelyzetekben szünetet tart, melynek nagysága a szárak közétől függ. Az ismecí. módon gőzvezetékkel kapcsolt és belülről fűtött (2) vasaló a (16) fej ki' cserélhető ékalakú vezetékeiben mozog; mellső oldalán félkörös kimetszéssel bír, hogy ingmell vasalásakor az ing nyakkorcát szabadon hagyja. A vasalóasztal a (20) asztallapból áll, mely a (21) asztaltartón a vasaló mozgásirányára merőleges fecskefarkas (22) vezetékekben van ágyazva úgy, hogy a vasaló alatt előrehúzható. A (22) vezetékek kicserélhetők s a 2. ábrában látható olajgyűjtő-csatornával vannak ellátva. A (21) asztaltartó, mely hátranyúló konzolt képez, a gép alsó részének külön (23) állványrészében fecskefarkas (24) lécvezetékek révén függélyesen vezettetik. Az asztaltartó föl- é3 lemozgását a (25) excenter végzi, mely az asztaltartó (26) görgőjével működik össze és az (5) tengellyel egy később leírandó kapcsoló révén foghat össze. A (26) görgő nincs közvetlenül a (21) asztaltartóra, hanem az asztaltartó belső oldalán függélyes pályán vezetett (27) szánra szerelve. (3. ábra.) E szán fölső részén a forgatható (28) csavarorsó van ágyazva, mely a (29) kézikereket hordja és az asztaltartó csavaranyájába van csavarva. A (29) kerék szintjében a (21) asztaltartó mellső fala ki van metszve úgy, hogy e nyíláson át a kerék elforgatható. A kerék elforgatása által a (26) görgőnek a vasalóasztal fölsziné•től való távolsága s ezáltal az asztal föl-és lemozgásakor annak maximális megemelése pontosan beállítható. A mellső falán a (21) asztaltartó szánvezetékével Ellátott (23) állvány egy fönt és elől nyílt szekrényalakú öntvényt képez, mely alul ágyazza a (25) excenter (32) agyát. Az excenterhajtást ezen szekrény oldalfalai, valamint a (21) asztaltartó mellső és fölső része teljesen bezárják úgy, hogy a fehérnemű szennyeződése a hajtómű révén elkerülíetik s a munkás is teljesen védve van. Ugyanez az elv jön tekintetbe a többi erőátviteli részeknél is, melyek a lábítók kivételével teljesen az üreges gépállványba vannak bezárva. A (25) excenter (32) agyával lazán ül az (5) tengelyen s a szélső jobboldali (33) pedál révén működtethető kapcsoló révén bekapcsolható a tengellyel. A (33) pedál a (34) rúd körül forgatható egykarú emelőt képez, mely a (35) csatlórúd révén van a (23) állvány jobb oldalfalán ágyazott (36') tengely (36) karjával kapcsolva. A tengely másik (37) karja hátranyúlik és a (23) állványon oldalt ágyazott két (38) szögemelő vízszíntes karjai alá fog. E szögemelő másik karjai egy-egy vízszíntes, az (5) tengelyhez képest keresztben álló (39) rúddal vannak kapcsolva. E rúdak belső oldalukon (40) fejjel bírnak, melyek (41) rugók révén szoríttatnak a (32) excenteraggyal egyesített (42) kapcsolórészhez (1. és 4. ábra). A (40) fejek belső fölületei, mint ez a 2. ábrán látható, a (42) hengeres kapcsolórész fölületéhez illeszkednek, míg előreforduló fölületeik (2. és 4. ábra) fokozatosan emelkedő s aztán sülyedő bütyköt képeznek. A részek föltüntetett helyzetében a (43) ék a (44) rúgó révén az (5) tengelyre ékelt egyik fogaskerék (45) kimetszésébe szoríttatik, ami által a (25) excenter az (5) tengellyel kapcsolódik. Ha az (5) tengely forog, akkor a (43) ék (46) legömbölyített orra fölfut az egyik (40) bütyökre s ezáltal kiszorul a (45) kimetszésből. Mihelyt e kapcsolat oldódott, az excenter megáll, míg a (43) éket a bütyök kiszorított helyzetben rögzíti. Ha újra kapcsolást kell létesíteni, a (33) lábítót lenyomjuk, miáltal a (40) fejrészek a (35, 36, 37, 38) rudazat révén elhúzatnak és a (43) ék orra fölszabadul. Az éket ekkor a (44) rúgó a (6) kerék agyához szorítja, míg ennek (45) kimetszése szembekerülve