59670. lajstromszámú szabadalom • Palackzárgyártógép

A gyűrűkarima elkészítése után amunkadarab a (K) tárcsarögzítő fölötti helyre vitetik (16. ábra). A tömitőtárcsák rögzítésére szolgáló szerkezet az 58., 60. ábrákban látható. A (Bl) keresztfej (8) rögzítőcsákja (121) centráló részével a (12) munkadarab fogantyújával működhet össze. A (K) tárcsarögzítőnek az (A3) ágyon rögzített (122) tömbjébe a niatricaszerű (123) csák van erősítve; ezen keresztülnyúlik a (124) megemelődugattyú, melyet az (Al) és (A3) részeken keresztülnyúló (125) dugattyú vezérel; ezt viszont a (B4) tengely (126) bütyöktárcsája működteti. A (122) tömbben elrendezett (127) tömb (59. és 63. ábra) záró homlokfalát képezi azon csatornának, melyen át a tömitőtárcsák az (L) készülékből betápláltatnak. A (127) tömb (128) csatornája egy (129) furatot keresztez, melyben a (124) dugattyú mozog. A (123) csák (60. ábra) matricaszerű és lefelé szűkül úgy, hogy a lehajtott kupakkarima a tömítőtárcsa fölső része felé sajtoltatik, ha a munkadarabot a (8) csák leszorítja. A (126) bütyöktárcsa alacsony (130) fölülete a tömitőtárcsák betáplálásának felel meg; e mögött a tárcsa kissé emelkedő s rövid (131) koncentrikus résszel bír, mely a tömítőtárcsa rögzítése előtti helyzetnek felel meg. A kissé magasabb (132) hely a tárcsa rögzítéspillanatának felel meg, amikor kissé nagyobb nyomás fejtetik ki a tárcsára. A (133) völgy arra szolgál, hogy közvetlenül a tárcsarögzítós után a nyomás csökkenjen; a még magasabb (134) rész a kilökésre, vagyis a kész zárnak a (D) továbbítókorongba való juttatására szolgál; e mögött egy alacsonyabb koncentrikus (135) rész következik, mely a (124) részt oly helyzetben tartja, hogy fölső vége egy síkban legyen a (123) rész fölületével s alátámasztást képezzen a legközelebb beeső munkadarab számára. A (124) rész a munkadarab centrálása után annyira lesülyed, hogy újabb tömítőtárcsá tolható be fölső vége fölé. Mikor a kész zár a tömítőtárcsa rögzítése után átadatott a (D) korongnak, a korongban a (Dl) pofák között a 62. ábrabeli helyzetet foglalja el. A zár ezután a (9) kilökő alá vitetik,, mely a zárat a pofák közül kilöki az (M) elvezető csatornába (53. ábra). A csatorna azért tört, hogy a zárak a gép elején hulljanak ki. A tömítőtárcsákat adogató (L) szerkezet a 2, 3., 15., 58., 63—65. ábrákon látható. A helytálló (137) karon hordott (136) fenekű tárcsatartály (138) köpenye (139) kimetszéssel bír (64. ábra), miáltal a köríves (140) tárcsacsatorna létesíttetik, melynek másik falát a (141) fal képezi. A dugasztartály forgó (142) feneke a (140) csatorna alá nyúlik, (143) tengelye pedig a (137) karban van ágyazva s (144) szíjdobja által a (146) és (157) szíjdobokon futó (145) szíj révén a (B4) tengelyről hajtatik. A (140) csatorna folytatását a dugasztartályhoz érintős egyenes (148) csatorna képezi, melynek keresztben álló (149) vége egy vonalban fekszik a (128) csatornával. A (150) tárcsatoló dugattyú (63. ábra) a (153) csukló révén vezérelt (152) emelő hatása alatt álló (151) szán révén vezéreltetik. A (153) csukló (154) görgője a (B4) tengely (155) vezértárcsájával működik össze a (156) rúgó folytán. A (141) tartályfal (157) kimetszésén keresztül léphetnek a tömitőtárcsák a (140) csatornába. A parafatárcsák a (142) tárcsa centrifugális hatása folytán tolódnak a (140) és (148) csatornán át a (150) dugattyú útjába. A (140) csatornát a helytálló (158) csatornafödő födi le ; a 15. ábra értelmében a (159) dörzstárcsa élével a tárcsákon nyugszik úgy, hogy elegendő súrlódás lép föl a tárcsák és a (142) fenék között arra, hogy a tárcsák a (148) csatornában előre szoríttassanak. A (150) dugattyú minden hátramozgásakor egy új tárcsa jut a (149) csatornába (63. ábra). A tárcsáknak tisztán centrifugális erővei való táplálása nem igényeltetik, a javítás elsősorban e szerkezet egyszerűsítésére vonatkozik. A (C, D) korongokat rögzítő (10, 11) pec-