59655. lajstromszámú szabadalom • Fémszálas izzólámpa
Megjele nt 1913. évi május hó 31-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI jB g HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 59655. szám. VII/h. OSZTÁLYFémszálas izzólámpa PINTÉR JÓZSEF GYÁRIGAZGATÓ ÚJPESTEN. A bejelentés napja 1912 február hó 17-ike. Jelen találmány fémszálas izzólámpákra vonatkozik, amelyeknek izzóteste több kengyelalakú fémszálból vagy fémhuzalból áll, amelyek egy központos tartó körül vannak elrendezve, úgy, hogy a kengyelek szárvégei a központi tartó egyik végén megerősített. Karokkal vannak összekötve, míg a kengyelek csúcsai a tartó másik végén megerősített karokon fekszenek, mimellett a szárvégek megerősítésére szolgáló karok számának csökkentése végett egy-egy karral két kengyel szomszédos szárvégei állanak összeköttetésben. Ismeretesek ilyen lámpáknak olyan fo- ; ganatosítási alakjai is, amelyeknél a szomszédos kengyelszárvégek egy-egy közös tartónak nem ugyanazon, hanem két, egymástól bizonyos távolságban fekvő pontján vannak megerősítve úgy, hogy a kengyelszárak egymással való érintkezése lehetetlenné válik. A szárvégek megerősítése ezen ismeretes elrendezésnél a tartókarokon forrasztás vagy kitfcelés útján történik. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a huzal- vagy szalagalakú fémkarok végein megfelelő hajlítás útján két hurkot, szemet stb. alakítunk vagy két lyukat, illetve rést képezünk ki, amelyekbe ©gy-egy kengyelszár végét helyezzük és azután helyén magában véve ismert módon, egyszerűen összeszorítás útján rögzítjük. A mellékelt rajzon a szárkengyelek végeinek elhelyezése több foganatosítási alakban van föltüntetve. Az la—ld. ábrákban az (1) izzószálak szomszédos szár végei a (2) tartóhuzal hajlásaiban fekszenek. A 2a—2e. ábrák szerint a (2) tartóhuzalból hurkokat alakítunk, amelyekbe az (1) szárvégeket helyezzük. A 3a—3d. ábrák szerint az (1) szomszédos szárvégek a (2) tartóhuzalból alakított '; szemekben fekszenek. A 4. ábra szerint a (2) tartókar fémszalagból van, amelynek vége ketté van hasítva, és mindkét ág egy-egy szemmé hajlítva, a szomszédos (1) szárvégek fölvételére. Az 5. ábrában a (2) fémszalag két helyen ki van szélesítve és mindkét helyen átfúrva. A furatokban fekszenek az (1) szomszédos szárvégek. A 6a—6c. ábrák szerint a (2) tartókar kétkét huzalból vagy szalagból áll, amelyek úgy vannak egymás mellé helyezve, vagy egymással összefonva, hogy a szomszédos (1) szárvégek fölvételére alkalmas hurkok képződnek. Mindezen példák természetesen nem me-
