59636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás balatahabtöltelékek előállítására üreges gumikeréktalpakhoz és hasonlókhoz
2 — következő behatása olyan igénybevétel, mely a megengedett állandó terhelés határán túlmegy. Tényleg az ilyen, megfeszített állapotban alkalmazott hab nem is túlhosszú ót után (kerékpároknál 600—1000 km.) tönkremegy. Harmadszor az ilyen, .a karimák összepréselése által utólag behozott töltelékeknél a karimák nem fekszenek helyesen; belső széleik a kerékkoszorú fenék helyett fölfelé az abroncs belsejébe törekszenek, azaz a behelyezésnél úgy igyekeznek elfordulni, hogy bizonyos körülmények közt a kerékkoszorú szélén nem ülnék elég biztosan. Ennek következménye, hogy a karimák kedvezőtlenül vannak terhelve és hogy élesebb kanyarulatokban való haladásnál a kerékkoszorú széleiből való kiugrások veszélye is föllép. Találmányom tárgya eljárás kerékabroncsok számára szolgáló oly habtöltelék előállítására, mely az abroncs fölfuvásához szükséges gázmennyiséget magában foglalja, dacára annak, hogy a behelyezés előtt még kisebb térfogattal is bír, mint Amely az abroncs belsejének megfelel és amely a behelyezés után a gázból származó minden húzófeszültségtől tehermentesíthető. Ily töltelékek előállítására alkalmas nyersanyag a balata, esetleg a gyantatartalmától megfosztott guttapercsa is. Ezek gyengén vulkanizált állapotban nagy húzószilárdsággal birnak, mely okból, habalakba hozva, a gáztöltelék meglehetős magas belső nyomásait vehetik föl. A hab előállítás a törzsszabadalomban ismertetett eljárás szerint úgy történik, hogy az anyagot kb. 2 órán át, 136° C-nál történő vulkánizálás után erősen lehűtjük és ezután kb. 48 óráig gáznyomás alatt tartjuk. Ahelyett azonban, hogy, mint a törzászabadalomban leírt eljárásnál, a gáznyomást az autokláv gáztöltésének lehűlése következtében csökkentenők, friss gáz utána nyomása által vagy állandónak tartjuk, vagy pedig még a vulkanizálásnál alkalmazott nyomáson túl növeljük. Ha pl. 320 atm.-ás nyomásnál (forrón mérve) vulkánizálunk, akkor a gáznyomás a vulkanizálás után kb. 350 atm. (hidegen mérve) lehet. Az így kezelt anyag a gáznyomás alól való tehermentesítése után lényegesen kisebb mértékben tágul ki, mint az eddig használt úton előállított, így tehát magasabb gáznyomást tartalmaz, minthogy a hasonnemű anyag gázfölvétele meglehetősen állandó marad. Ily módon könnyen előállítható oly hab, mely a külső gáznyomástól való tehermertesítése után tetemesen magasabb nyomást tartalmaz, mint amely az abroncs nyomásnak megfelel. Az abroncs fölfuvásához szükséges habmennyiség ezután az abroncsban könynyen elhelyezhető; a behelyezés semminemű nehézséggel nem jár, minthogy a töltelék térfogatban mindenek előtt kisebb, mint amely az abroncs belsejének megfelel. A karimákat tehát a kellő helyzetbe lehet hozni, a köpeny rögzítésére pedig esetleg szárnyas csavarokat lehet behelyezni. A hab behelyezése után az abroncsot egy zárt szekrényben a profil nagysága szerint x /a—1 óráig, célszerűen forró levegő' által, 70—90° C-ra hevítjük. A hő behatása alatt a habanyag plasztikussá válik úgy, hogy azt a gáztartalom kitágítja, míg szorosan odafekszik a köpeny belsejéhez és a köpenyt kifeszíti. A habanyag húzófeszültsége most már, a behelyezés előbb említett eljárásával szemben, elvétetett és a köpeny szövetrétegeire adódott át, miáltal ez már erősen kitágult. Ennek következtében a habanyag tágulási képessége a gördülésnél föllépő igénybevétel számára marad rendelkezésre, azaz a hab most már még erős igénybevételnél sem fog a gördülés által túltágíttatni és ezen terhelést állandóan kibírja anélkül, hogy tönkremenne. Azonkívül a karimák is rendesen fekszenek a kerékkoszorúkarimákban, minthogy az abroncs fölfuvása alapjában véve többé nem különbözik egy légabroncs fölfuvásától. A habnak a húzófeszültségtől való tehermentesítésének említett hatását és a húzófeszültségnek a köpenyszövetve való átvitelét még fokozhatjuk, ha az abroncsot még fölhevített állapotban légüres térbe
