59608. lajstromszámú szabadalom • Nedves gázmérő ásványolajtöltéssel
Megjelent L9I3. évi májushó 28-án. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI lfiff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 59608. szári/i. VII/C. OSZTÁLY Nedves gázmérő ásványolajtöltéssel. DR ÁRON HERMANN TANÁR WILMERSDORFBAN. A bejelentés napja 1912 jnlius hó 10-ike. Elsőbbsége 1911 julius hó 12-ike. Ujabban oly nedves gázmérőbet alkalmaznak, melyek víz vagy efféle helyett nehezen elpárolgó folyadékkal, főkép ásványolajokkal vannak töltve. Habár ezen elzáró folyadékok rendes viszonyok mellett hosszú ideig fölszinüket jóformán változatlanul megtartják, a gázórák mégis ellenőrzésre szorulnak, mert egyrészt megeshetik, hogy a folyadék nyomásingadozások, hőmérsékleti kiterjedések stb. következtében a túlfolyató csövön át lefolyik az alsó folyadékszekrénybe, miáltal ellenőrzés hiányában a mérőfelszín sülyed és ennek következtében nagyobb lesz a gázfogyasztás, mint amennyiért a fogyasztó fizet. A túlfolyató cső magasbítása által ezt a hátrányt elkerülhetjük ugyan; ezáltal azonban épen a nehezen elpárolgó folyadékokkal megtöltött gázmérőknél más, még súlyosabb hátrányok állanak elő. Ezek az elzáró folyadékok ugyanis térfogati viszonyaikat illetőleg egy bizonyos időn át tartó rendellenességeket mutatnak. A gázmérőnek ásványolajjal való újratöltésénél az első időben azt tapasztaljuk, hogy a folyadék felszíne kissé emelkedik, mint hogy a gáz bizonyos alkatrészei a tiszta folyadékban eleinte feloldódnak és ezzel a térfogatot növelik, míg a telítési állapot elérésénél a gázalkatrészek minden további felvétele megszűnik és a folyadék tükre változatlan marad. Ez az állapot azonban nem marad meg véglegesen, hanem egy második periódus veszi kezdetét, mikor a folyadéktükör ismét kissé sülyed, míg aránylag rövid idő múlva rendes körülmények között a teljes és tartós állandóság megmarad. Rendellenes viszonyoknál, főkép igen meleg vagy igen hideg helyen való felállításnál természetesen más változások is állhatnak be a folyadéktükörben. Az egyúttal a gáznak a dobba való bevezetésére való túlfolyató cső fölszínemelésénél tehát a folyadéktükörnek átmenetileg beálló emelkedéséből származó mérési hibák el nem kerülhetők, másrészt pedig a sülyedő felszín kompenzációja teljesen elesne. Ha másrészt közönséges túlfolyató és gázvezetőcsövet alkalmaznánk, melynek fölső torkolata a zárófolyadék hitelesített fölszínével egy magasságban van, a folyadék tetemes emelkedésénél az az eset állhatna be, hogy a folyadékszekrény töltése után a túlfolyató cső is megtelik a gázkiáramlási nyíláson túl úgy, hogy a gáz nem léphetne többé be a dobba és a gázmérő megállana. Hogy a gyakorlati követelményeket kielégítő mérést a folyadékállás rendszeres ellenőrzése nélkül is elérhessük oly gáz-
