59597. lajstromszámú szabadalom • Légabroncs járműkerekek számára

— 490 — ben futó csúcssorral van ellátva, egy vagy több gummival itatott szövetréteget fektetünk be úgy, mintha egy közönséges légabroncsod akarnánk készíteni. A föntemlített csúcsok akkor a szövetet átszúrják. Ezen szövetek fölé egy kötélréteget helyezünk, melynek egyenes ágai az egyik csúcstól a másikig haladnak és a csúcsok köré való fektetésük által helyzetükben tartatnak. Ha ezen, ugyancsak gumival itatott kötelek lefektettettek, akkor az egészet gyöngén vulkanizáljuk úgy, hogy a kötelek a szövettel jól egyesülnek. A vulkanizálás után az egészet kivesszük a formából és egy speciális varrógép segélyével az alant leírt módon Összevarrjuk. A körülvarrást a (B) csúcsoknál kezdjük és körülbelül az (A) vonalig folytatjuk. Ezen részen különösen rövid és sűrű öltéseket alkalmazunk oly módon, hogy az egyes kötelek közepükön a szövethez varratnak úgy, hogy az abroncs ezen része, mely a legerősebben van igénybe véve, ne engedjen. Ezután az abroncs többi részét az (A) vonaltól az (A) vonalig oly módon varrjuk le, hogy az öltések a kötelek közé jutnak, mi mellett ezen varrások is körben futnak. Ezen varrások befejezése után a gördülés fölületére a (C, C) vonalak között egy vagy több szövetet helyezünk, melyeket az alappal összevarrunk azon célból, hogy ezen rész szilárdabb legyen, amennyiben a kötelek azon sajátsággal bírnak, hogy a gumit megrongálják. Ezen szövetnek vagy szövetrétegeknek még az az előnyük, hogy az abroncsra ható különböző behatásokat szétosztják. Ezen gördülési szövetréteg célszerűen nagyszemű szövetből készül és olymódon van elhelyezve, hogy szálai az ab-Toncshoz képest ferde irányban fekszenek. Ha mindez meg van, akkor az abroncs belsejét egy vagy több szövetréteggel vonjuk be, mely az abroncs alapját képezi, ezt bevonjuk gumival és vulkanizáljuk úgy, mint a közönséges légabroncsoknál szokás. Hogy az abroncs alapjának előállítását megkönnyítsük, az (A, B) részeken kívülről további köteleket és szövetszalagokat is varrhatunk föl, melyek az abroncs peremeit képezik, melyek a kerékkoszorú illető mélyedéseibe illesztetnek. Az abroncs előállítására használt és föntemlített kötelek célszerűen ramie-szálakból készülnek, de minthogy a gumi jobban egyesül a pamuttal, mint a ramieval, a köteleket célszerűen pamuttal körülfonjuk 'úgy, hogy a gumival tulajdonképpen a pamut érintkezik; bár a köteleket már előállításuk alkalmával, tehát a pamuttal való körülfonásuk előtt is gumizhatjuk oly célból, hogy a kötelek belsejében a hézagokat kitöltsük, mert ellenesetben az ezen hézagokban lévő levegő a vulkanizálásnál fölhevíttetnék és kitágulás által az abroncsot gyöngítené. Természetes, hogy bármiféle más anyagú és pamuttal körülfont köteleket is használhatunk a találmány céljaira. Az abroncsot két kötélréteggel is készíthetjük, melyek egymással összevarratnak. Ezen kettős kötélrétegeket úgy is fektethetjük egymás fölé, hogy az egyes kötélmenetek egymást keresztezik. Az egyes kötelek összevarrási módja tetszés szerint változtatható. A kötelek összekötése különösen ott, ahol az abroncs nagy keresztmetszettel bír, tetszés szerinti módon erősbíthető. A kötelek és az alapszövet, valamint a gördülési szövetréteg összevarrására célszerűen gumival itatott pamutfonalat, vagy csak egyszerű pamutfonalat használhatunk. Habár a kötelek igen hajlékonyak és a szövettel való összevarrásuk folytán már a gumitól eltekintve is, igen homogén és szilárd testet képeznek, célszerű az abroncs oldalrészein igen hajlékony gumit alkalmazni. Természetes, hogy a gördülési szövetréteget oly szélesre is készíthetjük, hogy egészen az abroncs alapjáig terjed. A föntemlített varrások természetesen kézzel vagy bármely más alkalmas eszközzel is végezhetők. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légabroncs járműkerekek számára, jellemezve azáltal, hogy egy vagy több szö-