59587. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes tengeri és répaművelő gép négyzetes műveléshez

kapák a földet nem érintik többé, ami által működésen kívül helyeztetnek, hogy a tárcsák mint vonalozó szerszámok működhessenek. A tárcsák esetleg a. keret hátsó részén is elrendezhetők s e célra a (33) csapágytartók és (34) csavarorsók részére <19)-nél szintén megfelelő kivágások, ill. furatok vannak elrendezve. Az összes keretek, mint említettük, kettős csuklók révén egy közös (5) haránttengelyhez vannak kapcsolva, amely tengely két helyen az alváz kissé rézsútos helyzetű (36) tartóihoz van beállíthatóan foglalva; e célra a csavarok segélyével rögzíthető (37) kengyelek szolgálnak. Az (5) tengely különböző magasságokban való beállítása által az összes keretek egyidejűleg előre vagy hátra billenthetők úgy, hogy ilyképen is lehet kicsiny határok között a kapák mélységét szabályozni. A leírt keretek a vonóerőhöz mért számban, ill. aszerint, hogy a gép hány sornak egyszerre való művelésére van szerkesztve, lehetnek elrendezve. A gép két oldalán félkeretek vannak alkalmazva, amelyek egy középgerendelyből és két oldalsó gerendelyből állanak. Ezen félkereteknél az egyik (2) tárcsa a keret hátsó részén (19)-nél van megerősítve és pedig olyképen, hogy a kocsikeréken kívül esik és nyomjelzésre szolgál, hogy a gép visszafelé haladása alkalmával ezen nyomon vezettetvén, a sorköz mindig pontosan betartható legyen. Ha a gépet üzemen kívül akarjuk helyezni, pl. annak országúton való vontatásánál, az összes kereteket föl kell emelni annyira, hogy a tárcsák a talajt ne érjék. E célból a gép főtengelye fölött kellő magasságban egy (38) dobtengely van ágyazva, amely egy (39) forgattyú segélyével forgatható. Ezen dobtengelyhez az egyes keretek fölső ívalakú (40) merevítőtartói két-két (41) lánc által vannak kapcsolva, amely láncok a dobtengely forgatása alkalmával arra föltekerednek és ilykép a keretek fölemeltetnek. Két-két láncot, amelyek a (38) tengely különböző pontjain vannak megerősítve, de a keretek egy-egy közös pontján futnak össze, azért alkalmazunk, hogy a föltekerésnél az egyes lánctekervények a föltekerés alkalmával ne egymás fölé, hanem csavarvonalszerűen egymás mellé kerüljenek és ezáltal az összes keretek egyenletes fölemelése biztosíttassék. A keretek fölemelt helyzeténél a (38) dobtengelyt egy annak (47) kilincskerekébe kapaszkodó kilincs rögzíti. Némely esetben annak szüksége merülhet föl, hogy a keretek tárcsái nagyobb erővel szoríttassanak le a talajhoz, hogy mélyebb barázdát vágjanak. Ezt elérhetjük anélkül, hogy a kereteket külön súllyal terhelni kellene olykép, hogy csak minden második keretet hagyjuk működni és szereljük föl tárcsákkal, míg a közbenső kereteket fölemelve ezen működő keretekre támasztjuk. E célból egy (42) haránttartó (2. ábra) vonul végig az összes keretek fölött a (40) keretmerevitőtartók alatt és a fölemelt kereteket valamely alkalmas módon ezen tartóra függesztjük föl úgy, hogy az utóbbiak súlya a tartó révén a működő kereteket terhelje. Még továbbra is növelhetjük a barázda mélységét azáltal, hogy a (2) tárcsákat forgásukban többé-kevésbbé gátoljuk. Ez esetben a tárcsák élükkel kisebb-nagyobb mértékben csúszni fognak a talajon és ennélfogva természetszerűleg mélyebben vágódnak a talajba. Ezt elérhetjük vagy azáltal, hogy a tárcsák tengelyeit alkalmas fékező szerkezettel hozzuk kapcsolatba, vagy pedig azáltal, hogy ezen tengelyeket kapcsolatba hozzuk a (48) járókerekekkel pl. a (49) lánckerék és láncáttétel segélyével. Az áttételi viszony változtatása által kisebbnagyobb mérvben késleltethetjük a tárcsák forgását. A találmány beli géppel végezhető különböző műveletekről tájékozást nyújtanak a 7—9. ábrabeli vázlatok. A művelés első szakasza az úgynevezett fészekvájás, amely abból áll, hogy a talajban hosszirányú, párhuzamos barázdákat vágunk (7. ábra). E célból csak minden második keret tárcsatengelyére szerelünk föl oly tárcsákat, amelyek párosával összeillesztett közönséges tárcsákból állanak. A közbenső (tárcsanélküli) kereteket emellett