59550. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kézi lőfegyver rugózott el nem reteszelt závárzattal

adása céljából csak kissé kell a billentyűt hátrahúzni. Mihelyt a leadott lövés következtében az elreteszeletlen zároló hátralöketi!', a zároló hátramozgásánál az (F) emelő (F4) orra a (K) feszítő pecken úgy vezettetik, hogy az (E) elcsattantótúgó, hatását legyőzve, az (P) emelő megfeszített helyzetbe jusson. Az (FI) fej hátsó fölülete célszerűen körív gyanánt van alakítva, hogy a fej és az ütőszög között minden helyzetben mentől kisebb holt játék jöhessen létre. Ha a zá­roló és vele ütőszög valamint az (F) emelő megfelelő darabbal hátrafelé mozog­tak, a (Gl) emelőkar becsappan az (F6) orrba és az emelőt (tehát vele az ütőszö­get) a megfeszített helyzetben megtartja. Közben az üres hüvely kidobatik és az (I) zárórúgó teljesen összenyomatik. Ha a rúgó a zároló visszalökését teljesen fölfogta, a zároló az (I) rúgó hatása alatt ismét előre- i mozog, miközben a (J) töltényszekrényből újabb töltényt tol maga előtt a töltény­• kamrába. Amint a zároló egészen visszaérkezett kezdeti helyzetébe, az (F) feszítő emelő (F4) nyúlványa ismét a billentyűrúd (N2) oldalcsapja mögé kerül és ezáltal megaka­dályoztatik, hogy a billentyűnek újabb lö­vés leadása végett történt eleresztésekor a billentyű egészen a 2. ábrán látható mellső helyzetébe forduljon. Ezen elrendezés célja, hogy a billentyűt a fegyver elsütéséhez csak csekély mértékben kelljen visszahúzni. Amint a zároló hátrafutását befejezte és mellső helyzetébe visszatér, a (P) emelő (Pl) orra és a (G2) emelőkar (G3) vége egymást keresztezik. Hogy a (Pl) orr a (G3) emelő véget idő előtt föl ne emelje, a (P) emelő a 13. ábrán látható módon függőleges tengely körül befelé billenthetően van ágyazva úgy, hogy kitér, amikor a (G3) emelővég mellette elhalad. Amint a zároló egészen előre érkezett, a (P) emelő a (Q) rúgó hatása alatt eredeti helyzetét ismét elfoglalja. A találmány lényege most már a követ­kező : ; Amint a zároló hátramozgását megkezdi, ! a leírt módon egyidejűleg az ütőszögkép szereplő mozgó tjjpieg is hátralöketik. Ha az (F) feszítő emelő (F4) karjának hossza egyenlő (FI) karjának hosszával, FI vagyis ha =7=1, az ütőszög hátramozgá­r 4 sának sebessége a zároló hátramozgási se-F1 bességének kétszerese. Ha ^ > 1 = n, úgy r 4 az ütőszög n-szer nagyobb sebességgel lö­kődik hátra, mint a zároló maga. Ha már most a zároló tömege = m1 , az ütőszög tömege = m2 , a zároló hátralökődési sebes­sége = v, úgy az egész tömeg mozgás­mennyisége egyenlő a zároló mozgásmeny­nyisége -f- az ütőszög mozgásmennyisége = iü! v + m2 nv, ami így is írható (mx + n m2 ) v. Ebből kitűnik, hogy a zároló oly sebes­j séggel fog visszalöketni, mintha tömege az ütőszög tömegének n-szeresével nagyobb volna. Ha tehát a zároló az ütőszög tömegének, valamint az (F) emelő két karjának viszo­nyát kellőképen választjuk meg, egy arány­lag könnyű zároló úgy fog működni, mintha tömege a valóságosnál nagyobb lenne. Ezen a módon, ha az ütőszöget lehetőleg nehézre készítjük és az (F) feszítő emelő karjainak viszonyát 3—4 körül választjuk, könnyen látható, hogy a zároló oly nagy te­hetetlenséggel fog bírni, hogy ugyanakkorra tehetetlenséggel bíró egyszerű, masszív zároló alkalmazása a lehetőség határain kívül esnék. Mentől nagyobb töltény lövésére készít­tetik egy ilyen elreteszeletlen závárzattal bíró fegyver, annál súlyosabb zároló alkal­mazása válik szükségessé, egyrészt, hogy a töltényhüvely fenekének leszakadása meg­akadályoztassék, másrészt, hogy a zároló lehetőleg kis sebességgel lökődjék hátra, ami a fegyver szabályos működése és a lövész személyének biztonsága szempont­jából mellőzhetetlenül szükséges. Jelen találmány alapján lehetséges olyan ; elreteszeletlen závárzattal bíró önműködő ! fegyvert készíteni, amely nagy tölténnyel

Next

/
Thumbnails
Contents