59466. lajstromszámú szabadalom • Eljárás falazott aknáknak alulról fölfelé való építésére

1. ábra egy kettős aknának vízszintes metszete, a 2. ábra ennek függélyes metszete az építés kezdeti stádiumában és végre a 3. ábra egy biztonsági beszálló-kas és a 4. ábra pedig egy biztonsági emberszállító kas vázlatos rajza. A példa két egymás mellé helyezett, részben összeépített kisebb szelvényű körakna falazására vonatkozik. Az eljárás természetesen nagyobb kör vagy ovális szelvényű akua építésénél is alkalmazható. Az 1. ábra szerint a kettős akna falazata és a két akna közötti, helyenként boltozatos nyílásokkal áttört fal vastagsága az előző mélyfúrásokból megállapított rétegsorozat minősége szerint, a legkedvezőtlenebb rétegben várható oldalnyomás nagyságából és a falazó anyag szilárdságából számítható ki. Az akna szelvénye a kasban elhelyezni szándékolt csillék méreteitől és számától fog függni, a szellőztetésre való figyelemmel. Az építés maga a következő: A két akna középpontja helyén (2. ábra A, A) lefúrunk 70—80 cm. átmérővel kezdődő két (a) fúrólyukat és béléscsöveket helyezünk beléjük. Igyekeznünk kell, hogy 55—50 cm. átmérőjű (b) béléscsövekkel minél nagyobb, lehetőleg 150—200 m. mélységet érhessünk el. Ha már a béléscső beszorul és a kőzet elég szilárdnak látszik arra, hogy a falazást megkezdhessük, akkor 45—50 cm. átmérővel megfúrjuk a (c) fúrólyukzsompokat, melyeket, ha szükséges (d) lyuggatott csővel csövezünk olyképen, hogy a zsompcső és béléscső között 100—150 m. csövezetten rész maradjon. Most merítővel kimerítjük vagy rudazatos szivattyúkkal kiszívjuk az esetleg a lyukban lévő vizet. Ha mérges gázok vannak jelen, ezeket csöveken lenyomott levegővel kiűzzük. Most a 3. ábrán vázolt alsó (e) részében, hogy hirtelen való vízbetörés esetén a vizén ússzék, levegővel töltött és (f) légvezető tömlővel és (g) jelző villanycsengővel fölszerelt biztonsági kast egy munkással lebocsátjuk a fúrólyuknak (b) béléscső és (d) zsompcső közötti 1—150 m. csövezetlen részéig, mire a munkás a közfalban rést készít és azt rendes munkával kézi kompassz vagy kopogtatás után indulva, áttöri. Most az (l) ventillátort rászereljük az egyik fúrólyuk egész szelvényére, létesítjük az (m) telefonösszeköttetést és az áttörést a kettős akna méreteinek megfelelően kibővítve, alátámasztással biztosítjuk és elhelyezzük a külszínen már előre elkészített tölgyfadeszka-alapkeretet, melyen azután megindul a falazás. Elhelyezzük a szükséges U-alakú (n) vastartókat is, melyek az állványokat hordják és az akna beosztását eszközlik. A főte alátámasztása (o) vasgerendákkal történik, melyek egyik végükkel a (b) béléscsövekre erősített (p) gyűrűkre, másik végükkel az (r) falazatra helyezett (s) feszítőcsavarokra (amerikanerekre) támaszkodnak. Laza kőzeteknél mindig két ilyen vasgerenda között vájunk előre és a keletkező magasabb főtét egy újabb vasgerendával és ráhelyezett deszkabéléssel támasztjuk alá. A vájást nyomon követi a falazás, miért is az oldalak biztosításáról nem kell külön gondoskodni. így építjük az aknát egészen a föld szinéig. Ha elkészültünk, az akna zsompjában lévő két fúrólyukat 70—80 cmátmérővel ismét tovább fúrjuk, mire a fönt leírt munkálatok megismétlődnek mindaddig, míg az aknával a kivánt mélységet el nem értük. E módszer nagy előnyeit már most a következőkben foglalhatjuk össze. A) Üzembiztosság tekintetében: 1. Az áttörendő kőzetek minőségét, vastagságát és fekvését a lyukfúrásból előre tudjuk, azért nem kell váratlan vízbetöréstől tartanunk és az esetleg előforduló vizeket a béléscsövek perforálása által előre lecsapolhatjuk. 2. A szivattyú állandóan képes dolgozni, nem kell azt az aknába csüngetni, minden robbantás előtt fölhúzni és újra leboesátani, miért is az egyszer beépített vezetékek is a szakasz elkészültéig a helyükön maradhatnak. 3. A munkások majdnem kivétel nélkül száraz munkahelyen dolgozhatnak és állandóan friss levegővel vannak ellátva.