59440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasnak vashulladékokból való előállítására

álló bélése fehérizzóvá váljon, miáltal arány- > lag rövid forgórésszel is az adagnak jóval hatásosabb és gyorsabb fölhevítését érjük el. A (B, D) forgórészt erre a 2. N

ábrán szakgatott vonalakkal rajzolt helyzetbe hozzuk a (37) fogasszektorba kapaszkodó (38) csiga segélyével és az adagot a (B) henger fölső, illetve külső végébe dobjuk. A forgórész ezen mozgása közben megnyitja a (71) szelepet és a vízpajzsot a (C) lángcsatorna és (E) huzamcsatorna irányába hozza. A (B, D) forgórésznek tengelye körüli forgását nem kell ezen művelet közben megszüntetni. Az adagot, amely különböző nagyságú és oxidréteggel, valamint tisztátlanságokkal mintegy körülburkolt hulladékfém — . pl. ócskavasdarabokból állhat — a (B) henger forgómozgása fokozatosan a (D) hegesztőkamra felé tereli. Ez a mozgás elsősorban szétteríti az adagot úgy, hogy a láng minden egyes darabot érinthet. Továbbá a henger mozgása olyan, hogy megtisztítja a hulladékot, amennyiben az egyes darabok egymáshoz és a henger belső falához súrlódnak a hegesztőkamra felé való mozgásuk közben. A hengeren keresztülmenő erőteljes .gázáram a levált tisztátlanságot eltávolítja. A nehezebb darabok a hegesztőkamrát legelőbb érik el és így hosszabb időn át vannak ezen helyen az igen magas hőfoknak kitéve, mint az aránylag könnyebb darabok. Ez utóbbiak mindamellett tetemes hőfok behatásának vannak alávetve.a hen-. gerben való előremozgásuk közben, mely hőfok azon mértékben emelkedik, amint ezen részek a hegesztőkamrához közelednek. Ennek következménye az, hogy a nehezebb darabok, amelyek hőt igényelnek a hegeszthető állapotba való hozatalhoz, megkapják azt a hőmennyiséget, amelyre szükségük van, míg a könnyebb darabok szintén kellő mértékben fokozatosan fölhevülnek, mielőtt a hegesztőkamra magas hőfokába kerülőének, amely ezen darabokat különben részben teljesen elégetné. A könnyebb darabok tehát rövidebb ideig vannak a hegesztőkamrában. Az adag végül együvégyűjtve a hegesztőkamrában, annak belső felülete mentén addig gördül, míg az aránylag homogén gömbölyű tömeggé heged, össze, amelyet sajtológépben vagy más módon munkálhatunk meg. A forgó henger vagy dob forgássebességét úgy választjuk meg, hogy a leírt módon folytatólagosan dolgozhatunk. Igen jó eredményeket értünk el aránylag rövid hengerrel olykép, hogy azt előbb az adag szétterítésére elegendő gyorsasággal forgatjuk, azután néhány másodpercre megállítjuk, majd ismét forgásba hozzuk úgy, hogy az egyes elemek a fehérizzó fölületeken kezdetben elfoglalt helyzetükből a fölületek más részeire kerülnek mindaddig, míg az egész adag eléggé fölhevült, amit a berendezésen alkalmazott kémlelőlyukon keresztül figyelhetünk meg. Nagy adag esetén az egyes adagrészek esetleg nem jönnek ténylegeB érintkezésbe a tűzálló béléssel, hanem az adag laza, hosszan elnyújtott anyaghalmaz alakját veszi föl, amely úgy a közvetlen fúvóláng, mint pedig a tűzálló bélés sugárzó melege hatásának ki van téve és a forgórésznek folytonos vagy időszakos forgása közben helyzetét folyton változtatja úgy, hogy az adag egyes darabjai teljesen áthevülnek és súrlódásuk következtében, valamint a meleg levegő fúvó- és oxidáló hatása folytán meg is tisztulnak. A beren^ dezést kezelő személy a berendezés ilyképen való működtetése mellett csakhamar kitapasztalja, hogy az egész adag mikor van hegeszthető állapotban, vagyis a műveletnek néhányszor való keresztülvitele után már megállapíthatja, hogy hány pere szükséges az adagnak a hengeren keresztül való vándorlásához és a kellő melegmennyiség fölvételéhez. Amint az egész adag kellőképen fölhevült és összességében a hegesztőkamrába került, a hengert gyorsabban forgatjuk, hogy az adag lehetőleg gyorsan hegedjen össze összefüggő tömeggé, illetve gömbölyű tömbbé, nemcsak azért, hogy a gép teljesítőképességét növeljük és a földolgozott fém tonnánkénti tüzelőanyagköltségeit csökkentsük, hanem hogy egyúttal az elégés, illetve oxidáció által előálló veszteségeket is a minimumra szorítsuk. Ugyanezt az eredményt olyképen is elér-