59419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés magasabb meglágyulási ponttal bíró bitumenes anyaggal bevont az összeragadásnak veszélye nélkül raktárosható természetes vagy mesterséges kövek előállítására

Megjelent 1913. évi május hó lO-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 59419. szám. XII/í. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés magasabb meglágyulási ponttal biró bitumenes anyaggal bevont, az összeragadásnak veszélye nélkül raktározható természetes vagy mesterséges köveknek előállítására. WAYSS GUSTAV ADOLF CS. KIR. ÉPÍTÉSI TANÁCSOS BERLINBEN. A bejelentés napja 1912 május hé 11-ike. Ha meleg köveket valamely alacsony meglágyulási ponttal biró bitumenes anyaggal, pl. kátránnyal vagy kátránytermékekkel keverünk vagy bevonunk, az ekként előkészített kőanyag a bevonat megkeményedése nélkül is hónapokon át raktározható halmokban anélkül, hogy a kövek egymással összeragadnának, mert a kátránybevonat meglehetősen híg marad, főleg ha az a levegőnek hozzájutásá ellenében védve van. Egészen mások azonban a viszonyok akkor, mikor magasabb meglágyulási ponttal biró bitumenes anyag lel alkalmazást és a kövek is magasabb hőmérsékletre hevíttetnek. Az ilyen anyagnak, ha az meleg állapotban halmokba rakatnék, nagy ragasztóereje azonnal érvényesülne, kihűlése után pedig egyetlen szilárd testet vagy rögöt alkotDa. Ennek elkerülésére megkisérlették a meleg, előkészített anyagnak légáramnak segélyével, halmokba rakása előtt történő lehűlését; ez azonban hosszadalmas, kevéssé hatásos és nem gazdaságos művelet, mert a kövek belsejének hőmennyisége csak lassan jut el azoknak fölületére. Ha már most csak fölszínesen lehűtött anyag kerül a raktárra, a kövek belsejéből a hő lassanként azok fölületére jut és így az anyagnak összeragadását idézi elő. A jelen találmány oly eljárás, mely lehetővé teszi, hogy magas vagy magasabb meglágyulási ponttal biró bitumenes anyaggal bevont mesterséges vagy természetes kövek jóval gazdaságosabb módon tétessenek az összeragadásnak veszélye nélkül raktározhatókká, mint eddig. Ez azáltal érhető el, hogy az említett anyagokkal bevont köveket hűtő folyadékból álló réteggel vesszük körül, vagyis hűtő folyadékba dobjuk vagy mártjuk, vagy hűtő folyadékon vezetjük át, vagy hűtő folyadékkal locsoljuk. Minthogy a köveknek bitumennel bevont fölületéhez akkor is tapad hűtő folyadék, pl. víz, mikor azok a hűtő vízből eltávolíttattak, az előkészített kövek abban az esetben sem ragadhatnak össze, ha azok teljes tömegükben nem hűltek le, mert az anyaghoz tapadó víz (a halombarakás és a raktározás közben) állandóan párolog, a párolgáshoz szükséges hő pedig az anyag belsejéből vonatik el, vagyis nem kell többé attól tartani, hogy a hő az anyagnak belsejéből annak fölületére jut és a bevonatot ismét kilágyítja. Ép így attól sem kell tar-