59403. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos üzemű függő vasúti kocsik emelésére és leeresztésére
- 2 — hát a motor gyorsítja, közvetlenül ezután pedig a (2) nyomósin megfogja és a csavarpályán föltolja. A (9) kapcsolórúgó hatása alatt ismét a kezdeti állásába tér vissza és így a (12) vezetéket árammentessé teszi. A forgós .nyomósin forgásánál most már a (13) karkeresztet működteti és a (14) vezetéken át az áramforrás és a (15) vezetékdarab között létesít kapcsolatot úgy, hogy az itt álló kocsi mozgásnak indul, míg az árammentes (12) vezeték szakaszon meg nem áll. A (2) sin később a (16) karkeresztet is forgatja, minek következtében a (15) vezetékdarab felé a kapcsolat megszakad úgy, hogy az önműködő szakaszkapcsoló által ismert módon ide juttatott következő kocsi ismét megáll. A leírt folyamat ekkor pontosan megismétlődik. Ha a lefelé mozgó kocsiknak a lejtős pályaszakaszra való bejárását ugyanígy szabályozzuk, az a veszély állhatna fönn, hogy a kocsik a féket egyenlőtlen működése vagy a hálózati feszültség változó volta miatt korábban vagy későbben futnának be a lejtős szakaszra és ezen hoszszabb vagy rövidebb utat tennének meg, míg a nyomósint érik. Ez heves lökést idézhet elő, mi könnyen adhat kisiklásra vagy törésre okot. Találmányunk szerint ezért a nyomósinnel kényszermozgásszerű kapcsolatban álló mechanikus berendezést alkalzunk, mely a kocsikat pontosan a kellő pillanatban tolja a lejtős pályaszakaszra. Eme berendezés foganatosítási alakja a 3. és 4. ábrán látható. A nyomósin (4) forgástengelyével a (17, 18) fogaskerekek közvetítésével a (19) vontató lánc van összekötve, melynek (20) orra van. Az áttevési viszony és a lánc hossza olyan, hogy az orr keringési ideje a nyomósinével egyenlő, vagy ezeknek egész számú többszöröse. A folyamat most már a következő: Valamely a nyíl irányában megérkező elektromos üzemű (21) függő vasúti kocsi a munka vezetéket elhagyja és annak következtéhen, hogy a fék működésnek indul, az árammentes szakaszon megáll és itt mindaddig állva marad, míg a (20) orr meg nem fogja és pontosan a kellő pillanatban bele nem tolja a lejtős szakaszra. A kocsi tehát minden esetben közvetlenül a nyomósin mögött ér a csavarpályára, tekintet nélkül arra, mekkora utat tett meg árammentes állapotban eme pályaszakasz felé. Magától érthető, hogy a pontos bevezetés kérdése más módon is megoldható, pl akként, hogy az erősen lejtő pályaszakaszon megálló kocsi elől egy reteszt húzunk ki úgy, hogy a most lefutó kocsinak a sínnek megfelelő sebességét kell fölvennie, lényeges azonban mindig az, hogy a nyomósin az illető berendezést mindig kényszermozgásszerűen működtesse. Ha a kocsikat különböző szintekben lévő pályákra akarjuk átvezetni, az egyes pályaszintek között egymástól független csavarpályákat lehet alkalmazni úgy, hogy pl. az első magasabban fekvő szintre megérkezett kocsik vagy ezen haladnak tovább rendeltetési helyükre, vagy pedig a következő csavarpályára mennék át. Lényeges megtakarítást biztosít az 1. ábrán látható elrendezés. Itt a különböző csavarpályák egymás fölött, egy tengelyben vannak elrendezve és egymással váltók útján kapcsolva, a (2) nyomósin azonban az összes csavarpályákkal közös úgy, hogy csak egy hajtómű szükséges. Ha a (22) váltónyelv — mint a (24) elágazásnál — nyitva van, a kocsik a vízszintes, ha ellenben — mint a (23) elágazásnál — zárva van, az emelkedő pályaszakaszra mennek át. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés elektromos üzemű függő vasúti kocsik emelésére és leeresztésére, melynél a két különböző szintben fekvő vízszintes szakaszt. csavarszerűen görbülő szakasz köti össze, azáltal jellemezve, hogy a bejáratnál várakozó kocsikat a nyomósin forgásával egyenlő ütemben forgó berendezés önműködően indítja mozgásnak úgy, hogy a kocsik mindig az alkalmas pillanatban jutnak a nyomósin hatáskörébe. 2. Berendezés elektromos üzemű függővasúti kocsik emelésére es leeresztésére,