59401. lajstromszámú szabadalom • Újítás épületeken

módja oldalnézetben, illetőleg függélyes metszetben, a 11. ábra egy, a 8., 9. és 10. ábrákon látható összetartó drótkengyel külön kirajzolva, oldalnézetben, a 12. ábra a bekötött vastartó veszélyes keresztmetszete erősbítésének egy módja oldalnézetben, illetőleg függélyes metszetben, végül a 13. ábra a 12. ábrához tartozó, az 1. ábra említett baloldali alsó részén is látható keresztmetszet. Az épület (f, t) falaiba (1. ábra) a találmány értelmében, célszerűen minden emeleten összefüggő merev (c) beton- vagy vasbetonkereteket építünk be, melyeket természetesen magán az épületen készítünk el, miután a falakat a megfelelő magasságig fölépítettük. E keretek, amint az a 3. ábrán látható, az épület falain végigfutó (v) vasrudakból és betonból készülnek és vastartó nélküli vasbetonmennyezetek esetén az 1—3. ábrákon látható módon lejtősen mennek át a mennyezetekbe, mimellett a mennyezetek merevítésére kampós végükkel a külső (v) vasrúdakba kapaszkodó, megfelelően meggörbített (k) merevítő drótok szolgálnak (3. ábra). Vastartós vasbetonmennyezetek esetén az (a) vastartókat pl. az 1. ábra baloldali alsó részében, a 2. ábrán, valamint a 12. és 13. ábrákon látható módon lehet a (c) vasbetonkeretekbe bekötni, mely bekötési mód jellemzője az, hogy a két végén befalazott rúd gyanánt méretezett, tehát aránylag gyönge (a) tartóban az (x, .x) veszélyes keresztmetszetben (12. ábra) föllépő nagymérvű igénybevételek ellensúlyozására, illetőleg a tartó ezen keresztmetszetének erősbítésére, annak két oldalán megfelelő hosszúságú alkalmasan meggörbített (v2) vasrudak is vannak a (c) vasbetonkeretbe bekötve. Az (a) vastartóknak a (c) vasbetonkeretekbe való bekötése történhetik a 4. ós 5. ábrákon látható módon is, mely szerint ugyanis az (a) tartó gerinclemeze két helyen, e-nél, át van fúrva ós ezen furatokba meggörbített, kampós végű (vl) vasrudak vannak dugva, melyek a (c) vasbetonkeretbevannak beépítve. Célszerű, főleg olyan esetben, ha a (c) vasbetonkeret fölé építendő (t) fal a szükséges teherrel nem bir, a vastartók biztos lefogására a (vl) vasrúdakra kampós végű függélyes (d) vasrúdakat függeszteni, melyeket azután alsó, megfelelően meggörbített végükkel, célszerűen a falakon végigfutó (v) vasrudakba (5a ábra) beakasztva a (e) vasbetonkeretbe, vagy az alatta lévő (f) téglafalba beépítünk. Az (a) vastartóknak a (c) vasbetonkeretekbe való bekötése a 6. ós 7. ábra szerint úgy is történhetik, hogy az (a) vastartó végére néhány alkalmasan meggörbített (vl) vasrúdat helyezünk párhuzamosan egymás mellé, melyeknek egy része a vastartó övét fölülről, más része alulról veszi körül és e rudakat a vastartó végével együtt a (c) vaabetonkeretbe beépítjük. A 8. és 9. ábra szerint az (a) vastartóbekötendő végére fönt és lent néhány egyenes, kampós végű (vl) vasrúdat helyezünk,, melyeket helyenkint a 11. ábrán külön is kirajzolt (k) drótkegyelekkel fogunk össze és építünk be a (c) vasbetonkeretbe. A 10. ábrán föltüntetett bekötési módi végül, mely főleg olyan esetben nyer alkalmazást, midőn a (c) vasbetónkeret az épület nyílásainak (ablakainak, ajtóinak) fölső pereme gyanánt is szolgál, az előbbi kiviteli alaktól csak annyiban tér el, hogy az (a) tartót fönt és lent körülvevő (v) vasrúdak elosztása a célnak megfelelően más, azaz a nyilás fölső peremében a (v) vasrúdak. sűrűbben rendeztetnek el. Vastartós mennyezetek esetén az épület falain végigfutó (v) vasrúdakra, aminők a. 3. ábrán láthatók, nincs szükség, csak a vastartók bekötési helyein kell a föntebb leirt (v), illetőleg (vl) bekötő vasrúdakat elrendezni. Maga a betonkeret célszerűen ez esetben is végigfut az egész épületen. Látható, hogy a leirt újítás folytán az. építkezésben lényeges előnyöket érünk elr melyeket részben már a bevezetésben fölsoroltunk. Természetes, hogy a vasrúdak elrendezésére, mennyiségére és méreteire-I nézve minden esetben a rendes szilárdsági