59355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a moslékgázok ciánosítására
/Megjelent 1913. évi április hé 30-án . MAGY. gfev KIR. SZABADALMI lHg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 59355. szám. IV/u/i. OSZTÁLY. Eljárás a moslékgázok ciánosítására. DEUTSCHE GOLD- & SILBER-SCHEIDEANSTALT VORM. RÖSSLER CÉG M/M FRANKFURTBAN. A bejelentés napja 1912 jnlius hó 12-ike. Elsőbbsége 1911 november hó 8-ika. A találmány tárgyát tevő eljárás a moslék elgázosításánál keletkező gázoknak már ismeretes ciánosítására vonatkozik, azoknak túlhevítése útján. A moslék-nitrogén ily hasznosítására való eddigi eljárások nem vezettek gazdasági szempontból kielégítő eredményhez, mert a termelési hányad az elméleti értéktől messze elmarad. A moslékgázok nitrogénhordozói részben az alkilaminek, melyek a moslék száraz lepárlásakor főleg a betainből keletkeznek, részben pedig nagyszámú komplikált vegyület, melyeknek egy része csak kevéssé vagy még egyáltalában nem ismeretes és amelyeknek keletkezése a moslékban lévő fehérnye — és egyéb nitrogéntartalmú anyagokra vezetendő vissza. A míg már most az alkilaminek, a kellő hőmérséklet * betartásával, aránylag könnyen és szénleválás nélkül alakíthatók át a gyakorlatban értékesíthető termékekké, addig a moslékgázok többi nitrogéntartalmú alkatrészeinek aránylag nagy mértékben meg van a hajláraosságuk arra, hogy mélyreható bomlást szenvedjenek, miközben szén válik le, mely a reakciótérben marad és nitrogén szabadul föl, mely gázalakban távozik. Ezen nitrogénvegyületeknek iparilag értékesíthető anyagokká — főleg kéksavvá — való átalakítása magas hőmérsékleten és endotermikusan végbemenő folyamat. Ámbár a moslékgázok ciánosítása, mint minden endotermikus reakció, nem robbanásszerűen, azaz. igen rövid idő alatt végbemenő folyamat, mégis a reakcióképesség távolról sem oly csekély, mint ahogy ezt eddig feltették. Lehetőleg teljes ciánosítás elérésére eddigelé elengedhetetlennek tartották azt, hogy a kezelendő gázokat lehetőleg gyakori és minél bensőbb érintkezésbe hozzák a hevítő testtel. A moslékgázok ciánosítására szolgáló eddigi összes eljárások ezen föltevésből indultak ki s így még haladást is láttak abban, hogy a kezdetben alkalmazott túlhevítő csatornákat, melyek a közvetlen érintkezés folytán bekövetkező fölhevülést elősegítő, érdes belső fölületekkel bírtak (86913. sz. német szabadalom) olyanokkal helyettesítették, amelyek fölhevítendő tölteléktestekkel voltak ellátva (113530. sz. német szabadalom) úgy, hogy a gázrészecskék ezen tölteléktestekhez való gyakori és kiadós hozzáütközésük folytán a közvetlen érintkezés révén ható hőnek még sokkal tökéletesebben voltak kitéve.
