59330. lajstromszámú szabadalom • Berendezés selyemhernyó tenyésztésére

ismertetett hengeralakú fészeknek megfelelő részeivel megegyez és melynek másik végén az (55) zsineggel ellátott (54) szájnyílás van, melyen keresztül a berendezés megsértése nélkül annak belsejébe lehet hatolni. Szükség esetén a sodronyszövet-hengerek számára más megerősítés is alkalmazható, melynek egyik alkalmas alakja a 7. ábrában látható. Az alkalmas fémből vagy nem fémből készült (73) zsinórok a (74) füleken mennek át. A henger előnyösen a (71) tül-. lel vagy selyemmel van bélelve és a (72) tömítéssel van ellátva. A szitaszövet maga körül többször csavarható, hogy a (75) szegély képződjék (8. ábra), melynek (76) fülein a (73) zsinórok keresztülhuzatnak. Továbbá kisegítő rögzítőszerkezetek, milyenek a (77) fülek, (10. ábra) szintén alkalmazhatók, melyek a *9. és 10. ábrákban föltüntetett (79) sodronyszövet-fészekhez erősített {78) kampókkal kapcsolódnak. A föntebb fölsorolt védelmi módszereket röviden összefoglalva finom szemekkel bíró tüll vagy selyem -a selyemhernyókat zárva tartja, pókoktól, szúnyogoktól, hangyáktól és más apró rovaroktól megvédi és lehetővé teszi, hogy a hernyók táplálékukat könnyen elérjék, ha a levelekről netán leesnének. Hogy megvédjük az ellenségtől, mely e gyenge állatot megölni vagy megsérteni képes, ajánlatos, hogy a könnyű szöveten kívül erősebb anyagot, pl. tüllt vagy sodronyszövetet alkalmazzunk vagy hogy a szemek eléggé kicsinyek legyenek, minthogy a durvább anyagú fészek a selyemhernyókat jól elzárja és egyszersmind jobb szellőztetést tesz lehetővé. Egyébiránt a fészek bármilyen nagy lehet. Mielőtt a galyakat a fészkekbe vinnők, azokat jól megrázzuk oly célból, hogy ellenségek, mint mosquito-legyek, szúnyogok, pókok, hangyák és darazsak biztosan eltávolíttassanak, továbbá^a fákat a légypapirhoz használt összetételű tapadó anyagokból előállított gyűrűvel látjuk el, miáltal sok csúszó mászó ellenség távoltartható. Ily (86) gyűrűk az 1. és 12. ábrákban láthatók. Szárazságban, táplálékhiánynál vagy előre nem látott esetekben a selyemhernyórajt friss galyra is vihetjük át, ami tetszőleges módon végezhető. Célszerűen úgy járunk el, hogy az ágakat levágjuk és a selyemhernyórajt egyenként visszük át. A jelen találmánynak további értékes előnye még az is, hogy a fészkeket megállapított sorrendben rendezhetjük el és az egyidőben kikelt selyemhernyókat bizonyos fészkekbe helyezhetjük. Ennek folytán a 12. ábrában látható gyümölcsöskertnek 1-ső sorában a hétfőn kikelt selyemhernyók, míg a 2-ik sorban a kedden kikelt selyemhernyók lehetnek elhelyezve s. i. t. Ha pedig a kertnek vagy a fészkeknek szakaszait (melyek a 12. ábrában 1., 2., száminál vannak jelöve) a tenyésztés idejéhez megkívánt kl. negyven napnak megfelelő számmal megtoldjuk, akkor a negyven nap elmultával a selyemgubókat az első sorban levő fészekből vagy fészkekből összegyüjthetjük és a szabaddá lett fészkeket a negyvenegyedik napon kikelt selyemhernyók fölvételére használjuk. Ennek folytán egy évszakon át, amely kedvező esetben százhúsz napot tesz ki, ezen művelet folytonosan ismételhető. A selyemtenyésztő a szabadban lévő növényeken táplálkozó selyemhernyók tenyésztését hosszabb évszakon át hasznosíthatja azáltal, hogy a szabadban a selyemhernyó erőteljesebb szervezetet nyer, azonkívül a kikelt selyemhernyóknak összes utódait is hasznosíthatja és így a pusztítás és bizonytalanság forrásai ki vannak küszöbölve. Ha a fészkeket kora tavaszszal, pl. márciusban helyezzük el a galyakra, még mielőtt a levelek kibontakoztak és a rovarok kikeltek volna, az elzárt galyak a tenyésztésnek egész ideje alatt rovaroktól mentesek lesznek és az újonnan kikelt selyemhernyók a kellő időben könnyen vihetők a fészkekbe. Megjegyzendő, hogy a föntiekben leírt berendezés korántsem határolja a jelen találmány tárgyát, mely a találmány körén belül még sokféleképen módosítható.