59326. lajstromszámú szabadalom • Eljárás facellulózának, illetve a cellulózahidrolízis maradékainak hidrolizálására
— 2 jegyzéseket fűzzük: A facellulóza hidrolizálására való valamennyi eljárásnál keletkezik ecetsav, jóllehet, az idevágó irodalom ezen sav keletkezéséről, amely pedig a száraz termék mennyiségének 3—4%-át teheti ki, 20—25°/0 glukóz mellett, általában nji említést sem tesz. Tekintettel azonban aírra, hogy a reakciótermék savtartalma alacsony, ennek az említett termékből való előállítása meglehetős nehézségeket okoz. Ha már most ecetsavban dúsabb termékeket akarunk kapni, akkor, azt olykép érhetjük el, hogy a hidrolízis folytán keletkezett cukrot részben vagy egészen feláldozzuk, amennyiben fölhasználjuk azon körűimé ayt, hogy a hidrolizálóan ható savnak a keletkezett cukorra való behatása folytán víz jelenlétében ecetsav keletkezik. Az eljárás kivitelére a következő munkamód mutatkozott célszerűnek: A földolgozandó facellulózát megszárítjuk és azután hígított kénsavval nedvesítjük meg, annyira, hogy a massza víztartalma a 20%-ot ne haladja túl és a hozzáadott sav a masszának (száraz anyagra számítva) mintegy 5%-a legyen. Előnyösen úgynevezett nitrózus kénsavat használunk, mely olcsóbb és nitrogénoxidtartalmánál fogva hedvezően hat. A nyersanyagot túlhevített (célszerűen 250°-ú) gőzzel legalább is 30 percen át 7 atmoszférát meghaladó nyomás alatt főzzük, mikor is a reakció befejeztével oly masszát kapunk, mely — a száraz anyag súlyára számítva — mintegy 8°/0 glukózt és körülbelül 18-5% ecetsavként számított szerves savat tartalmaz. A főzés folyamán keletkező gőzök azonfelül további, körülbelül 2%-nyi ecetsavként számított illó savat tartalmaznak. Ha a főzés időtartamát 30 percen túl meghosssabbítjuk, úgy még több cukor bontható meg, illetve még több ecetsav állítható elő. Hasonlóképen növelhető a végtermék ecetsavtartalma, ha a proceszszust oly masszával végezzük, mely 20%nál kevesebb vizet tartalmaz. Hidrolizáló savként különben kénsav helyett más savak is, pl. sósáv és kénsav keveréke, vagy sósav magában is használhatók. Hogy a találmány célját elérjük, vagyishogy a facellulózának, illetve a még változatlan facellulózának előzetes hidrolízisénél visszamaradó maradékoknak kiindulási anyag gyanánt való alkalmazása mellett aránylag jelentékenyebb ecetsavmennyiségeket nyerjünk, mindenesetre még egy más, az előbbiekben ismertetettől eltérő út is választható nevezetesen a kiindulási anyagot először csak glukózt keletkeztető, vagy legalább is jóformán teljesen illó szerves savak keletkezése nélkül végbemenő hidrolitikus folyamatnak vetjük alá, amikor is oly maradékokat kapunk, amelyek újabb, szerves savak, különösen pedig ecetsav keletkezése mellett végbemenő hidrolízisre képesek. Míg tehát a cellulóza hidrolizálásakor valamennyi ismert eljárás szerint cukor mellett ecetsav is, vagy pedig más ilynemű szerves sav keletkezik és pedig több százalékot kitevő mennyiségben, addig a facellulózának hidrolizálóan ható savakkal való, alább ismertetett kezelése alkalmával elsősorban oly terméket kapunk, mely illó jszerves savakat, mint pl. ecetsavat vagy egyáltalán nem tartalmaz, vagy pedig legfölebb csak 1%-nyi mennyiségben. Ezen célból a kezelendő facellulózát annyi hígított kénsavval öntjük le, hogy a massza nedvességtartalma 30—45% legyen és az alkalmazott sav a száraz anyagnak körülbelül 5%-át tegye ki. A masszát közönségesvagy csökkentett nyomás alatt, főzzük és pedig előnyösen túlhevített (^50°-ú) gőzzel,, mimellett ajánlatos a gőzt folytonos áramban bevezetni. A főzési időtartam körülbelül 1% óra. Reakciótermék gyanánt oly maszszát kapunk, mely a polariméterben, glukózkéntszámítva, 15°/o cukortartalmat mutat. Ha ezen masszát a keletkezett cukor megnyerése céljából vízzel extraháljuk és azután megszárítjuk, oly cellulózatartalmú anyag marad vissza, mely ismét hidrolizálható. Ennek foganatosítása céljából, az említett 10—15% vizet tartalmazó maradékot hígított kénsavval nedvesítjük meg ós pedig annyira, hogy a massza nedvességtartalma a 20%-ot meg ne haladja és a bevitt savmennyiség mintegy 5%-a. legyen a száraz
