59277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chlórtermékeknek földgázból vagy más methántartalmú gázokból való előállítására

2 -zása által a gázkeverék káros explóziója teljesen kiküszöböltetik. Amint kísérletek igazolták, methántartalmú gázok ehlórral való keverékének robbanása csak a két gáz bizonyos arányánál és pedig közelítőleg egyenlő térfogatánál megy végbe, míg akkor, ha a gázok egyike fölöslegben van, a robbanás egyáltalában nem lép föl. Szintúgy van egy meglehetősen szűk hőfokintervallum is krlb. 300—450° C, melynél a reakció a legkedvezőbben megy végbe. Ezen tényekre való tekintettel a jelen találmány szerint a következő munkamódot alkalmazzuk: Methántartalmú gázokat, (pl. földgáz), melyeket előzőleg esetleg a reakció számára nem kívánatos tísztátlanságtól megszabadítottunk, (a szénsavat a gázoknak mészen) a hydrogént pl. izzó palladiumdrótokon 400—500° C.-nél való átvezetése által távolíthatjuk el (a teljes chlórozáshoz elégtelen mennyiségű ehlórral keverjük és csövön vagy csőrendszeren) nem illó chlótátvivők pl. rézchlorid. mangánchlórür stb. fölött vezetjük át, mely cső vagy csőrendszer a chlór által megtámadhatatlan anyagból, pl. quarzból, chamotteból van és egy kemencében van elhelyezve, ahol a methántartalom szerint krlb. 300—450° C-ra hevítjük, még pedig annál magasabb hőfokra, mennél nagyobb a methántartalom. A reakció igen könnyen megy végbe, ahol is az összes chlór fölhasználtatik. Részben cseppfolyós, részben gázalakú chlórtermékek képződnek <1. pl. Richter-Anschütz, 1897. Org. Chemie, a halogéntermékek tabbelláját,'l05—107 és 147. old.), melyek még a földgáz fölösleggel vannak összekeverve. A folyós termékek lecsapatnak és a képződött chlórhydrogén, ismert módon, vízben való elnyeletés által távolíttatik el a reakciókeverékből, míg a visszamaradó gázkeveréket ugyanazon módon tovább, de mindig elégtelen ehlórmennyiséggel egy csőrendszerben, fokozatosan, de mindig a chlór teljes kimerüléséig chlórozzuk. Fokozatos chlórozás alatt a következő munkafolyamatot értjük: A reakció több csőrendszerben meg végbe még pedig oly módon, hogy pl. az első csőrendszerben a teljes chlórozás céljára elégtelen és ennek következtében a keverékben nem robbanható chlórmennyiséggel dolgozunk. A gázok keverési arányát gázórák vagy hasonló szerkezetek segélyével pontosan ellenőrizzük. A keletkezett chlórtermékeket eltávolítjuk és a hátramaradó gázt a második, illetve szükség esetén további csőrendszerekben ismét a fönti értelemben elégtelen mennyiségben hozzávetett chlórmennyiséggel chlórozzuk és így tovább mindaddig, míg a visszamaradó gáz chlórmentes és csak úgyszólván tiszta methánból áll. Ezt a gázt már most új csőrendszerben fölös mennyiségű ehlórral magasabb hőmérsékletén, kb. 400—450° C-nál azonos módon chlórozzuk, a chlórtermékeket kondenzáljuk és a visszamaradó chlórt ismét az első csőrendszerbe vezetjük vissza, elégtelen chlórmennyiséggel való chlórozás céljából. Ilyen módon, friss chlórnak fokozatos, de mindig a teljes chlórozáshoz elégtelen mennyiségben való hozzávezetése mellett, a chlórozást fokozatosan vihetjük véghez és a különböző chlórtermékek egész sorozatát kaphatjuk (1. alább). Másrészről pedig az elégtelen chlórozás által kapott gázkeveréket teljesen chlórozott termékek pl. széatetraclorid, perchlorethan stb. és az ezekből képződött sekundaer termékek, pl. perchlórmesol, perchlórbenzol stb. előállítása céljából fölös mennyiségű ehlórral keverjük és ismét a nem illó chlórátvivők fölött, megfelelően (300—450° C.) fölhevített csöveken át vezetjük. Az emellett képződő gőzők kondenzációja által kapott reakciótermékeket megtisztítjuk és rektifikáljuk. A fönt mondottak magyarázatára a következő példákat hozzuk föl: a. Elégtelen chlórmennyiséggel való chlórozásnál (tehát gázfölösleggel dolgozva pl. 100 1. földgázból 114. g. nyers terméket kapunk, melyek a következő százalékos összetételt mutatják: ehlórmethyl krlb. 4-0°/0 methylenchlórid 5-4%, chloroform krlb.