59266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szóda ujranyerésére és értékes melléktermékeknek a nátron- vagy szulfátcellulozagyártás hulladéklúgjaiból való nyerésére
- 3 anyagot extrahálhatunk, mely bizonyos célokra gyanta pótlószeréül fölhasználható. A humusanyagok ily extrahálásánál visszamaradt oldhatlan rész célszerűen száraz •desztillálás által kiaknázható, mimellett többek között igen porozus kokszot kapunk. A fekete lúgnak humusanyagoktól elkülönített része több egynemű savat tartalmaz, melyeknek sói erős bázissal, pl. nátriumhidroxiddal vagy mésszel (CaO vagy Ca02 H2 ) desztillálva önmagukban vagy együttesen aldehideket, acetonokat, izopropilalkoholokat, faszeszt, borszeszt, magasabb alkoholokat és ketonokat, szénhidrogéneket és éghető gázokat stb. képeznek. Ezért a kérdéses fekete lúgot célszerűen úgy aknázzuk ki, hogy alkalmas készülékek és pedig ismételt elgőzölögtetésre alkalmas készülékek segélyével lehetőleg koncentráljuk. A fekete lúg koncentrálása előtt vagy közben a száraz desztilláció céljából erős bázist vagy bázisokat, melyek a száraz desztillációnál a reakciót elősegítik, így pl. nátriumhidroxidet vagy meszet adunk hozzá. Az erős bázist természetesen az elgőzölögtetési maradékhoz is adhatjuk, az előző eljárást azonban előnyben részesítjük. Ha az •erős bázis nátronlúgból áll, ezt a legjobban úgy kapjuk, hogy a fekete lúgot már a humusanyagok kicsapatásánál látjuk el a ] kellő mennyiségű szódával (szóda és szén egy előző száraz desztillációból), mire a száraz desztillációhoz való nátronlúgot a humusanyagtól megszabadított fekete lúgnak pl. mésszel való kausztizálásával kapjuk, mely esetben káros tisztátalanságok is visszamaradnak a mészben és azt az előnyt is érjük el, hogy a humusanyagok a száraz desztilláció céljából hozzáadott szódamennyiségben lévő összes szénport bensően fölveszik. A megadott módon elért fekete lúg és erős bázisok, pl. nátronlúg vagy mész keverékét ezután alkalmas készülékekben száraz desztillációnak vetjük alá, leghelyesebben vízgőz, esetleg túlhevített vízgőz jelenlétében normális, csökkentett vagy fokozott nyomás mellett. Emellett megjegyzendő, hogy az aceton és borszesz mennyiségét fokozzuk, minél óvatosabban megy végbe a desztilláció. A desztilláció ugyanoly vagy kissé csökkentett keton és alkohol kiaknázása mellett 400° C. alatt is végbe mehet (a száraz desztilláció azonban legalább 250° C. hőmérsékletet igényel, hogy gyakorlatilag keresztülvihető legyen, amenynyiben ezen hőmérséklet alatt csak nyomait találjuk a kívánt reakciónak) úgy, hogy a fekete lúgban lévő ecetsavas nátrium nem bontatik el, a többi szerves anyag azonban szétbomlik, mimellett a desztillációs maradékból alkalmas oldószer, például faszesz segélyével, mely szódát, konyhasót stb. nem old, az ecetsavas nátrium extrahálható. Az értékes desztilláció termékek kiaknázását a hozzákevert erős bázis mennyisége is fokozza, természetesen nem nagyobb mennyiség hozzáadása mellett, mint amely reakcióba lép. Ha az erős bázis nátronlúgból vagy mészből áll, ennek fölöslege nem vész kárba, hanem ez a száraz desztilláció maradékának vízzel való kilúgozásánál equivalens mennyiségű nátronlúg alakjában újranyeretik. A kérdéses száraz desztillációnál ' kapott illó anyagok éghető gázokon kívül főleg aldehidekből, acetonból, izopropilalkoholból, faszeszből, közönséges alkoholból, magasabb alkoholokból és ketonokból, valamint szénhidro| génekből állnak. Ezen anyagok ismert eljárások segélyével állíthatók elő és egymással keverve pl. erőgéphez való tüzelőanyag gyanánt vagy önmagukban, illetőleg egymással való kombinációban különböző cé-lókra kiaknázhatók. Ha kívánatos, hogy az illó desztillációs termékekben pl. aldehideket és ketonokat alkohollá redukáljunk, ez azáltal történhetik, hogy a meleg gázokat alkalmas kontaktusanyagokkal pl. nikkellel érintkezésbe hozzuk. Ha azonban lehető nagy acetonkiaknázást kívánunk elérni, a száraz desztillációnál képződött gázokat magas hőmérsékletük fönntartása mellett alkalmas kontaktusanyagokkal hozhatjuk érintkezésbe. Emellett a gázokban előforduló izopropilalkohol acetonná és hidrogénné bontatik. Kontaktusanyag gyanánt célszerűen fémes vörös réz vagy szén, például a desztillációnál képzőo
