59187. lajstromszámú szabadalom • Vasbeton födémszerkezet

más fölött, illetve alatt oly távolságban vezettetnek el, hogy a födém függélyes metszetfölülete vagy vastagsága a merevítés keresztmetszeteinek megfelelően szintén föl van osztva (2., 3. ós 4. ábrák). A feszültségeknek mindkét merevítéscsoportban való kiegyenlítésére a másodrendű merevítések oly módon vezettetnek, hogy végeik az oldalsó főmerevítések fölé és középső részük az átlós főmerevítések alá kerüljenek. Az 5—8. ábrákon nagy fesztávolságú födém foganatosítási példája van föltüntetve. A szerkezet a már leírtaktól a lehorgonyozás kiképzési módjában külömbözik. Ezen foganatosítási alak szerint a (C) lehorgonyozógyűrűket (H) karok és (I) kapocavasak tartják, mimellett ez utóbbiak a (D) oszlopfej (N) gyűrűjéből indulnak ki. Egy további külömbség abban áll, hogy az (A, B) főmerevítések két-két pál-cacsoportból állnak. Hogy a főmerevítést és a másodrendű merevítéseket képező pálcák egyesítését megkönnyítsük, a pálcák két vagy több (K) közbenső darabon át húzhatók (8. ábra). A 9. és 10. ábrákon oly foganatosítási példa van föltüntetve, mely a középfödémnek merevített oszlopok számára alkalmas lehorgonyozását mutatja. A merevített oszlop közönséges oszlopfej alkalmazását nem engedi meg. A (D) fejrészek sugárirányú (Q) karimákkal vannak ellátva és csavarok segélyével az oszloptörzs köré szoríttatnak. Egy lehorgonyozógyűrű helyett két (C) lehorgonyozógyűrű alkalmaztatik, melyek azonban nincsenek zárva, hanem az oszlopmag áthaladására nyílással vannak ellátva. Ezek a gyűrűk átlósan elhelyezett nyílásokkal a fejrész (H) karjain egymásba vannak ágyazva úgy, hogy egymást kölcsönösen tartják és erősítik. A betonburkolat külső élei a 10. ábrán törtvonallal vannak föltühtetve. Az oszlopfej kinyúló karjainak tehermentesítésére is törés ellen való biztosítására a horogszerű végekkel ellátott (A,. B) merevítőpálcák egészen (C) gyűrűktől bezárt térbe vezettetnek. Továbbá (L) pálcák alúl, az oszlopfejen át, az oszlopmagból kiindulva kifelé vezettetnek, melyek ennek következtében a középfödémnek az oszlop körül lévő nyomóövében feküsznek és így az oszlopfej karjait a hajlítófeszültségek fölvétele által és a körülvevő betoatestet a nyomófeszültségek fölvétele által tehermentesítik. A találmány tárgyának eddig leírt kiviteli alakjai csak a középfödémnek középoszlopok által tartott részeire alkalmazha-. tók. A födémek szélrészei számára azonban a lehorgonyzásokat változtatni kell. A 11. és 12. ábrákon oly oszlopfej és oly lehorgonyozás van föltüntetve, melyek a fö* dérnek sarkain kerülnek alkalmazásra. Az oszlopfej változtatása abban áll, hogy a (C) lehorgonyozási gyűrű és az azt tartó (H) karok az oszloptengelyhez és az oszlopfejhez viszonyítva excentrikusan vannak elrendezve. Az (A, B) merevítőpálcák támar dási helyeiktől oldalt az oszlopfej egy JM) karral bír, melynek alsó oldalára a (C) lehorgonyozógyűrű támaszkodik. Az (M) kar egy furatán át van a (P) rúd vezetve, mely az oszlop talphorgában van megerősítve*és fölső végén (R) csavarok segélyével oly módon feszíthető ki, hogy az oszlopra ható összes erők eredője tengelyébe esik. A 13. ábrán föltüntetett foganatosítási alak a födém élek mentén lévő merevítéselrendezést mutatja. Oly esetekben, ahol az oszlopok a következő középfödémhez keresztülfutnak, az egyes (P) feszitőrudak egymás között vagy közvetlenül vagy az (M) karok segélyével vannak összekötve. Az eddig tárgyalt foganatosítási példák azt mutatják, hogy a találmány lényege a lehorgonyozási berendezések kiképzésében, a lehorgonyozásokat közvetlenül összekötő főmerevítésekben és a másodrendű merevítésekben áll, melyek a főmerevítések által bezárt területeket fölosztják. A gyűrűalakokból álló lehorgonyozások más a főmerevítés kapcsolására alkalmas kivitelekkel is helyettesíthetők, továbbá az öszszes oszlop vagy pilléralakoknak megfelelően alkalmazhatók.