59185. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés jelzők szabadra állítására

Ha az egyik vagy másik (F3) vagy (F4) vágányútkapcsolót állítjuk át, a (Wl) váltót a (—) állásban reteszeljük el és az elreteszelés megtörténte után az áram a (H3) vagy (H4) vezetéken a (W3) váltó reteszéhez megy, honnan a váltó állásának megfelelően az (831) vagy (S41) vágányútjelzőhöz áramlik. Ennél a foganatosítási alaknál a vágányút jelzők állítására amúgy is szükséges vezetékek akként vannak az összes ezekhez tartozó váltók elreteszelőberendezésein átvezetve, hogy ezek a vezetékek a váltók elreteszelésének ellenőrzésére is fölhasználhatók legyenek. A 3. ábrán a kapcsolási elrendezés oly foganatosítási alakja látható, melynél a főjelző távolabb fekszik az állítóműtől, mint a vágány út jelzők. A kapcsolás áttekinthetőbbé tételére az (811, 821) vágányútjelzőknek megfelelő azonos jelzésű jelző elektromágnesek tényleges helyzetükre való tekintettel vannak berajzolva, Ennél az elrendezésnél a főjelzőhöz legközelebb eső (W4) főváltónak minden esetben legföljebb két elreteszelés kapcsolója van. Az eddig leírt kapcsolási elrendezéseknél egyszerűség okáért azt tételeztük föl, hogy a jelzőket mozgató (Sl, S2) berendezések teljes hajtóművek. Előfordulhat azonban az az eset, hogy a jelzett berendezések csak karkapcsolók, melyek az egyes jelzőkarokat más áramkörből" táplált motorokkal kapcsolják. Ekkor megtörténhetik, hogy a mótor előbb ind-ul forgásnak, mielőtt a kapcsolás végbe ment, mit akként gátolhatunk meg, hogy a jelző motornak szabadra állítóáramkörét egy a kapcsoló áramkör által működtetett kapcsoló zárja. A 4. ábrán az (Ul) átkapcsoló szögemelő gyanánt van kiképezve, melynek egyik karja az (U) elektromágnes fegyverzetét viseli. Az (U) elektromágnes tekercselése a jelző első karját állító (81) kapcsoló elektromágnes tekercselése és a földre kapcsolt (B2) sarok közé van bekapcsolva. AÉ (Sl, 82) jelzés kapcsolók, az (L15, L16) vezetékek és a három elreteszelő berendezés, valamint az (FI, F2, F3) vágányútkapcsolók között fönnálló összefüggés a 3. ábrán látható foganatosítási alaknál fönnálló összefüggésnek felel meg, újonnan csakis az járult hozzá, hogy az (M, Ml, M2) jelző mótor ós az ezáltal vezérelt (M3, M4) át4 kapcsolók elkülönítve történő kapcsolása,, valamint a pl. külön jelző állítóemelővel kapcsolt és a (Bl) sarkat ismert módon a jelzőt szabadra állító (P2) vagy tilosra állító (Pl) vezetékkel kapcsoló (N) átkapcsoló. A jelzőt az (M4—M—M2) irányban folyó áram állítja szabadra. Ha már most a jelzőemelőt a rajzon látható állásából a szabad állásba állítjuk, a jelzőhajtómű áramviszonyain egyelőre semmi sem változik, mert csakis a megszakított (M3) mótorkapcsolóhoz menő (Pl) segédvezeték kapcsolódik az (Ul) átkapcsolóin, a szabadra állító (P2) vezetéken és az (N) jelzőemelőn át a (Bl) telep sarokkal. A szabadra állítást eszközlő (M2) gerjesztő tekercselés úgy mint előbb kikapcsolva marad. Ha már most az egyik vagy másik (F1T F2) vágányútkapcsolót átállítjuk, a számba jövő váltók elreteszelődése ismert módon, kaszkadszerűen megy végbe és végül is létesül az (L15) vagy (L16) vezetéken és az (81), illetve (S2) jelző elektromágnesen át az ismert jelzőt szabadra állító áram, mely az (U) elektromágnes útján egyidejűleg az (Ul) átkapcsolót is működteti. Ez az áramkör az átállítás befejeződésénél (M4)-nél ismert módon megszakad, míg (M3) már előbb záródott. Ha a jelzőt szabadra állító (kapcsoló) áram akár vezetékszakadás, akár kontaktuszavarok, akár. valamely elreteszelődés megszűnése következtében hirtelenül megszakad, az (Ul) elektromágnes fegyverzete is leszakad úgy, hogy az (Ul) átkapcsoló önműködően, (súly vagy rúgó vagy mindkettő hatása alatt) a megrajzolt állásába esik vissza és így a motort a tilos állás felé megindítja. Természetes, hogy az (Ul) átkapcsoló működtetésére külön (U) elektromágnes nem szükséges és hogy erre a célra az (Sl) kapcsoló elektromágnest is fölhasználhatjuk.