59182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés réznek elektrolysis útján történő előállítására
•melyek a maguk részéről is bontják a vizet, tehát a kathodán hydrogénnek, azutáti alliénessavnak és végül kénsulphidnak fejlődését indítják meg. , A kénessavat tartalmazó tisztátalan oldatoknak elektrolysisénél föllépő föntefefy jelzett hátrányokat akként lehet elkerülni, hogy az elektrolytet elektrolysis közben akár az elektodáknak mozgatására), akár más módon erélyesen keverjük. Már föntebb ki volt fejtve, hogy ha a •kathodán a rézsulphidnak képződése meggátolandó, a víznek elbontását kell meggátolni. Vizes rézsulphát-oldat elektrolysisénél a víznek elbontása csakis akkor kezdődik meg, mikor az összes rézsulphát elbontat. tátott, mert a rézsulphátnak elektrolysiséliez 1,26 Volt is elégséges, míg a víznek ^lektrolysiséhez körülbelül 1,47 Volt szükséges. Az elektrolytnek kavarása annak homogénítását biztosítja az alaktrodák között és meggátolja, hogy idő multával az oldatnak a kathoda mellett lévő rétegeinek réztartalma kisebbé váljék, mint az ettől távolabb lévő rétegeié, minek következtében a feszültség emelkedik és a víz elbontatik. Ha az elektrolytet jól megkeverjük, akkor a iathoda egy nézetméterén 100 Ampere és még ennél nagyobb intensitású áramot is lehet átvezetni és még a legtisztátalanabb oldatokat is egészen 0.1% réztartalomig földolgozni jó bevonatok képezése mellett. Hogy tehát a kénessav mint depolarisator és mint a kénsavgyártásnak nyers anyaga réztartalmú oldatoknak elektrolysisánál sikeresen legyen alkalmazható, az elektrolytet elektrolysis közben erélyesen keverni kell. Ez a keverés két különböző módon végezhető: Az elektródáknak vagy az elektrolytnek mozgatása által. Az elektrolytnek •egyszerű és alkalmatlanságokra okot nem ítdó mozgatása nehézségekbe ütközik; a jelen találmánynak értelmében ezért az elektrolytnek mozgatása az elektródáknak mozgatása által történik. Minthogy azonban az összes elektródáknak súlya nagy, célszerű, ha csak az anodák vagy a kathodák végeznek mozgást. Lehetne forgatható kathodákat is alkalmazni, melyek egy tengelyre fölékelt hengerekből vagy korongokból állanak, az ilyen kathodák azonban drágák és hasznos fölületük köbtartalmukhoz képest igen kicsi. A legegyszerűbb és legcélszerűbb elrendezés az, hogy az anodáknak két oldalán az anodákkal párhuzamos, fix kathodák vannak elrendezve, az ólomból vagy szénből készült anodák pedig két részből állanak, melyeknek egyike fix, másika mozgatható. • ' Ily módon kiképezett berendezés van a mellékelt rajzban föltüntetve. Az 1. ábra a berendezésnek hosszmetszete. A 2. ábra harántmetszete. Az anodák négszögletes, ólomból vagy szénből készült (A) lemezek (1. ábra), melyekből egy-egy (B) korong van kivágva; egy ilyen (A) lemez és (BJ^ korong egy anodát alkot. Az (A) lemezek az (m) áramgyűjtő sínen az (a) csíptetők segélyével vannak fölfüggesztve, alsó éleiben pedig a (D) ebonitszalagoknak fogaiban vannak rögzítve. Az anodáknak mozgó részeit alkotó (B) korongok a vízszintes tengelyre vannak szerelve, még pedig kemény ólomból készült (b) tárcsák segélyével; az (0) tengely a berendezés edényeinek falán két j(c) tömítőszelencében (2. ábra) van átvezetve, melyeknek az elektrolytbe nyúló részei kemény ólomból készültek. A tengelynek ágyazására a vasból készült (E) kengyelekre szerelt (d) golyós csapágyak szolgálnak. A (C) kathodákat az (e) horgok (1. ábra) függesztetik föl olyan tartórudakon, melyek közepükön az (n) áramgyűjtő sinek fölött vannak megerősítve. Az anodákhoz az áram tehát az (m) gyűjtősinen és az (0) tengelyen vezettetik be és a kathodáktól az (n) gyűjtősinek távozik, a kathodáknak alsó végei a (D) ebonitrudaknak (1. ábra) fogközeihez vannak vezetve. A kathodákat a mozgatható anodákhoz igen közel lehet elrendezni úgy, hogy az elektrolytnek a kívánt igen élénk mozgás kölcsönözhető, a berendezés ellenállása minimálissá és adott térfogat esetében hasznos íölülete maximálissá tehető. Az elektrolytnek a
