59148. lajstromszámú szabadalom • Merevítés betonoszlopok, pillérek stb. számára
metszettel biró gyűrűk alkalmaztassanak. A mellékelt rajzon a találmány tárgya több kiviteli példában van föltüntetve, még pedig úgy egy vagy több maggal ellátott oszlopokon való alkalmazásában, mint mag nélkülieken. Az 1. és 2. ábrákban föltűnietett foganatosítási példánál az oszlopkörvonal az (A) pontozott vonallal, a 3. ábrán pedig a (B) mag azonos módon van jelezve. A gyűrűk •oly hosszú vaspálcákból vannak hajlítva, hogy a végek egymáson átnyúlnak éa az oszlop fölépítése közben egymásután helyeztetnek el. A gyűrűk össze nem függő végeik és rugalmasságuk folytán igen könynyen a mag köré vagy egy meglévő oszlop köré helyezhetők el. Mindegyik gyűrű egy bizonyos betontömeget zár körül, mely sugárirányban támadó külső erők behatása folytán hyomásra van igénybe véve, tehát arra törekszik, hogy a gyűrűalakot megváltoztassa és ily módon a gjűrű által körülzárt területet kisebbítse. Sugárirányú igénybevételek tehát a gyűrűben húzófeszültségeket idéznek elő. Ily módon a két anyag mechanikai tulajdonságaiknak megfelelően a feszültségek fölvételére szolgálnak, még pedig a fém a húzófeszültségek fölvételére, a beton a nyomófeszültségek fölvételére szolgál. A gyűrűk továbbá az oszlopmaghoz való támaszkodásuk által minden kifelé tartó sugárirányú eltolódásnak ellenállának. A mérték, mellyel a gyűrűk alaprajzban egymáshoz viszonyítva el vannak tolva, valamint magasságirányban való távolságuk az általuk bezárt terület keresztmetszete <és az oszlop külső alakítása szerint választandó meg. Ezek a követelmények természetesen csak addig állanak fönn, míg a gyűrűknek oly alakjuk van, hogy az általuk bezárt terület a gyűrűnek sugárirányián való nyújtása által kisebbíttetik. A gyűrűkben lévő feszültség egyrészt az általuk körülvett fémmag azon törekvése folytán, hogy az uralkodó nyomás alatt kiterjeszkedjék és másrészt a betonnak ugyanazon hajlama folytán lép föl. A 4. ábra szerinti foganatosítási alak az előbbiektől csak annyiban különbözik, hogy homogén mag helyett tengelyirányban elrendezett üreges (B) mag van alkalmazva. Az 5. ábrán tengelyirányú fémmag nélküli foganatosítási alak látható. Ebben az esetben a gyűrűk magában a belső (C) betonövben vannak megerősítve, ezt az övet közel egymásfölött lévő, vízszintes síkokban körülveszik és a beton által vannak egymással összekötve. A központos öv betonja szemmelláthatólag a gyűrűkre ható külső erők által nyomófeszültségnek van kitéve. A gyűrűk jobb megerősíthetése céljából azok (D) végei váltakozva föl-, ill. lefelé vannak hajlítva (6. ábra). A 7. ábrán szintén magnélküli oszlop látható, melynek gyűrűi (8. ábra) nyolcasalakuak, mimellett a keresztezési pontok az oszloptengelyben feküsznek. Emellett természetesen az egyik gyűrűrészre ható sugárirányú erők a keresztezési helyen át a másik gyűrűrészre is átvitetnek. Az említett foganatosítási példáknál az oszlopmag egységes tengelyirányú fémvagy betontestből áll. Világos azonban, hogy a találmány oly oszlopokra is alkalmazható, melyeknél a magtömeg el van osztva úgy, hogy az oszloptengely körül több mag van elrendezve. Ily magok, legyenek azok akár fémből vagy betonból készültek, ha nem is ugyanazon mértékben, ugyanazt a hatást mutatják, mint az egységes tengelyirányú mag. Ily foganatosítási példa a 9. ábrán van föltüntetve, mely szerint az (E) magokat az oszlopkeresztmetszet azon részei képezik, melyek az egymást kölcsönösen átfogó gyűrűrészek által keletkeztetnek, mimellett ezenkívül még egy központos (F) mag is képződik. A 10. ábrán föltüntetett foganatosítási példa az előbb említettől csak abban különbözik, hogy az (E) részmagokba (G) fémpálcák vannak beágyazva. Ali. ábrán négy (H) fémmag látható, melyek a sugárirányú elmozgások ellen a (K) gyűrűk s az egymást átfogó gyűrűrészek közé beágyazott betontömeg által biztosíttatnak. A 12. ábra szerinti foganatosítási alak a
