59146. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltóknak haladó vonatok alatt való átállításának meggátlására

— 2 3ioz tartozó összes váltókat biztosítja úgy, I hogy ha a vágányútcsoportnak bármelyik vágányútjára fut be a vonat a vágányútcsoportnak egyetlen váltója sem állítható. A mellékelt rajznak 1. ábráján, mely egy vágányútesoportot tüntet föl vázlatosan, látható, hogy eddig minden egyes (1, 2, 3, 4, 5 ) váltóhoz pl. egy-egy pontozva ábrázolt (6) kontaktussint kellett alkalmazni melyek az ismert blokkberendezések útján a váltók állását biztosították. Eltekintve attól, hogy ily kontaktussinek sok költséget okoznak s a mellett áramlevezetés folytán gyakran meghibásodnak, azok mindegyike a biztosítást csak egy vágányútra végezte úgy, hogy mindegyik vágányúthoz külön ilyen berendezést kellett alkalmazni. Ezzel szemben jelen találmány értelmében az egész vágányútcsoport előtt csak egyetlen (K) időzár van alkalmazva, mely a leírt kapcsolatnál fogva valamennyi a vágányútcsoporthoz tartozó váltót biztosítja. Kisebb, csak kevesebb számú vágányútból álló berendezéseknél eddig — mint már mondva volt — minden egyes váltóhoz^ külön-külön, a haladó vonat által működtetett időzárat kellett alkalmazni, melyek meghatározott ideig csakis a hozzájuk tartozó váltóállító dobot rögzítették, s így az egyes váltók között semmiféle függés nem létezett. Ezzel szemben jelen találmány értelmében — mint az a vázlatos 2. ábrából látható — a vágányútcsoportnak csakis első váltója előtt az ismert szerkezetű és a haladó vonat által működtetett (K) időzár van alkalmazva, mely most nem a (V) váltódobot rögzíti, hanem az (R) reteszdobot és (7) húzóelemek segélyével a rajzban föl nem tüntetett, a központi állítóberendezésnél alkalmazott ismert reteszelő emeltyűvel van úgy összekötve, hogy mindaddig, míg •csak az időzár lenyomott állapotban van, az emeltyű a reteszt kioldó helyzetébe nem hozható. Hogy már most ezen egyetlen időzár által valamennyi váltót elreteszelve tartsuk, jiem kell egyebet tennünk, mint a központi üllítóberendezésnél az ugyanazon vágányútcsoporthoz tartozó összes váltóállító emel tyűket a reteszemeltyűvel oly kapcsolatba hoznunk, hogy csak akkor állíthatók vissza, ha az időzár által fogva tartott egyetlen reteszemeltyű fölszabadult. Ily kapcsolatok vasúti biztosító berendezéseknél ismertek és így bővebb leírást nem igényelnek. Az idő zárát — melynek szerkezete ismeretes — úgy állítjuk be, hogy csak akkor tér vissza nyugalmi helyzetébe, ha a vonat utolsó tengelyének az útjába eső utolsó váltó fölött való elhaladása után meghatározott idő eltelt. A leírt berendezésnek még azon nagy előnye is van, hogy — mivel a biztosítás a reteszelő és nem az állító emeltyűk révén történik — vonatmentes időben, azaz tolatásoknál, mikor is a reteszemeltyűk nem kezeltetnek, az időzár működése az állítóemeltyűkre nincs hatással s az összes váltók szabadon kezelhetők úgy, hogyv

a tolatásnál a váltók fölött való elhaladás után nem kell addig várni, míg az időzár nyugalmi helyzetébe vissza nem tért. Megemlítendő még, hogy a (7) húzóelemek helyett villamos áramkör is használható, mely az időzár által zárva (vagy megszakítva) a reteszelő emeltyűket rögzíti. A mellékelt rajznak 3. és 4. ábrája jelen berendezésnek egy-egy oly példaképeni kiviteli alakjának vázlatos képét tünteti föl, melyek nagyobb és kiterjedtebb vágányhálózatnál nyernek alkalmazást. Ezen kiviteli alakoknál az ugyanazon vágányútcsoporthoz tartozó főbejárati váltó előtt alkalmazott időzár villamos úton egy blokkberendezéssel van úgy kapcsolva, hogy utóbbinak az összes váltóemeltyűk szabaddátétele vagy ennek előkészítése és lehetővé tétele céljából való lenyomását és blokkozását mindaddig meggátolja, míg csak az időzár (kellő beállítása következtében) a vonatnak az utolsó váltó fölött való elhaladása után meghatározott idő múlva eredeti állásba vissza nem tér. A 3. ábrán (A) váltóáramú blokk, melynek lenyomása és blokkozása által a jelzők elreteszelése ismert módon kioldatik, vagy ezen kioldás előkészíttetik és lehetővé vá-