59140. lajstromszámú szabadalom • Kondenzátorok vagy kondenzációs hatású készülék a dielektrikumban elhelyezett vezetőrétegekkel és eljárás előállításukra

Megjelent 1913. évi április lió 7-én. MAGY. KIR. SZABADALMI ifin HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 59140. szám. VII/g. OSZTÁLY. Kondenzátorok vagy kondenzációs hatású készülékek a dielektrikumban elhelyezett vezetőrétegekkel és eljárás előállításukra. ÖSTERREICHISCHE SIEMENS-SCHUCKERT-WERKE CÉG WIENBEN. A bejelentés napja 1910 december hó 13-ika. Elsőbbsége 1910 május hó 11-ike. A 177667. sz. német szabadalomban leírt kondenzátorok és kondenzációs hatású kékészülékeknél a dielektrikumban különböző oldal terjedelmű közbenső rétegek vannak elrendezve, aminek célja az elektromosmező erősségének oly elosztása, hogy a j dielektrikum előnyösebben igénybevehető s a szigetelő anyag jobban kihasználható legyen. A német szabadalomban a vezető rétegek anyagára semmi adatot sem találunk. Az eddigi kiviteleknél vezető réteg gyanánt fémlemezeket vagy fémhártyákat alkalmaztak, ami azonban egynémely esetben kelletlen kényszerhelyzetet teremtett; így pl. a 177667. számú szabadalom 6. és 7. számú ábrái szerinti kivezetőkapocs csakis tekercselés útján volna előállítható. Ilyen és más hasonló esetben a szóban lévő készülékek előállításában lényeges megtakarítást és egyszerűsítését érhetünk el a következőképen : Tapasztalat szerint a vezető közbenső rétegek rendeltetésüknek már igen csekély vezetőképesség mellett is megfelelnek. Az eltolt áramot ugyanis, amely a közbenső rétegeken át egyenlítődik ki, nagyobb készülékeknél, például nagy kivezető kapcsoknál is számítás megfigyelés alapján csak milliampérekre becsüljük. Mivel másrészt az egyes kondenzátorok rétegei között a feszültség a gyakorlati kiviteleknél több ezer voltra tehető, a közbenső rétegek vezetőképessége gyakran oly kicsi lehet, hogy más alkalmazásban gyakorlatilag inkább szigetelőkül tekinthetnők. A fémből készített közbenső rétegeknek ez okból elég volna többnyire csak mikroskopikus vastagságuaknak lenniök. Ezen körülmény figyelembevételével pl. a 177667. sz. német szabadalom 6. és 7. ábrái szerinti kivezetőőzorítók koncentrikus üveg vagy porcelláncsövekből állíthatók elő, amelyek vékony fémcsapadékkal vannak borítva. Mivel azonban az egyes csövek között, hézagot el nem kerülhetünk, célszerű ezt a fémborításob közt vezetőanyaggal pl. beléjük nyomott stanióllal, fém- vagy szénporral vagy máseffélével kitölteni. Hasonló kivitelről persze nemcsak csőalakú, de más készülékeknél is lehetne szó. A fémrétegek vezető összeköttetése céljából a rések kitöltésére ajánlott anyag, főkép a fém- vagy a szénpor esetben önmagában véve is vezető rétegül szolgálhat, amidőn a dielektrikum fölület összefüggő