59122. lajstromszámú szabadalom • Kéttengelyű mellékkocsi mótorkocsivonatok számára

nélkülözhetőknek tartották ezen kormány­berendezéseket, mivel, ha a kocsik közötti kapcsolatokat a tengelytávolság közepében rendezik el, a kocsik geometriailag ugyan­azon nyomon haladnak. A kormányberendezéseknek ezen mellő­zését, ami a szerkezet lényeges egyszerűs­bítésével járna, az egytengelyű kocsikból álló vonatok lényeges előnyének tekintet-' ték a kéttengelyű kocsikból álló vonatok­kal szemben. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ezen kocsivonatoknál sem elegendő az, hogy a kapcsolatot a tengelytávolság köze­pében rendezzük el arra, hogy a nyomban való haladás eléressék. Ennek magyarázata igen egyszerű. Ko­csivonatoknál hajtás nélküli kocsikkal (8. ábra, szabadvonat) úgy a húzókocsi vonó­ereje, valamint a vontatott kocsi ellent­állása befelé irányul, ami befelé irányuló eredőre és ezzel a kocsiknak a nyomból befelé való eltérítésére vezet. Ezen eltérítés csak valamennyi kocsi haj­tása mellett tűnik el teljesen, mivel ekkor ezek nem huzatnak, hanem önállóan a me­netirányban mozognak tovább. Ekkor a vontatott kocsi ellentállása és ezzel együtt a befelé való eltérítés is elesik. Egytengelyű kocsikból álló vonatok mái­ismeretesek (9. és 10. ábra), amelyeknél vagy valamennyi tengely (166203. számú német szabadalom) vagy csak egyes ten­gelyek (pl. az 1908. évi 16608. számú an­gol szabadalom) vannak hajtással ellátva. Hogy ezen ismert vonatoknál a hajtott tengelyek száma nagyon külömböző, annak magyarázata abban áll, hogy eddigelé a hajtótengelyek számát az adhézió szem­pontjából állapították meg. Ha nagy emel­kedések számára való vonatot kellett meg­szerkeszteni, több hajtott tengelyt alkal­maztak, mérsékeltebb emelkedések számára pedig kevesebbet. így pl a 4. ábrabeli vonatnál a mellék­kocsiknak csak a hátsó tengelye, az 5. ábrabelinél csak a középső kerekek, a 6/ ábrabelinél csak a mellső kerekek, a 7. ábrabelinél pedig az összes tengelyek haj­tatnak. A 9. ábrabeli vonat (166203. számú né­met szabadalom), mely az összes tengelyek hajtása folytán ^különleges kormányszerke­zetek alkalmazása nélkül nyomban halad, a gyakorlat számára hasznavehetetlen, mi­vel egytengelyű kocsik közepükön alkalma­zott kapcsolatokkal folyton billennek, ha nincsenek matematikailag pontosan kiegyen­súlyozva, ami a gyakorlatban a rakodás folytán lehetetlen. Hogy a gyakorlatban egytengelyű kocsik­ból álló vonatokat használhassunk, gondos­kodnunk kell arról, hogy ezt a billenést elkerüljük. Ez azonban a hajtás miatt is szükséges, mivel a billenés folytán a hajtóerő egy része is veszendőbe megy. A billenést különféle módokon kerülhet­jük el, pl. azáltal, hogy két-két egytengelyű kocsit egy hosszgerenda vagy efféle segé­lyével egy kettős elemmé kapcsolunk# össze (26446 sz. osztrák szabadalom) vagy pedig úgy, hogy két-két egytengelyű kocsit oly kapcsolat segélyével kötünk össze (336073 sz. franczia szabadalom), mely vízszíntes tengely körüli mozgást nem, hanem csak a függélyes tengely körülit enged meg. Ha a kocsikat hosszgerenda segélyével kötjük egymással össze, úgy megszűnik az egytengelyű kocsiknak azon előnye, hogy külön kormányberendezéseket nem igényel­nek. Ugyanis mivel a hosszgerenda a ten­gelytávolságnak kölcsönös eltolódását meg nem engedi, nem alkalmazhatjuk az egyes kocsik közepén az egyszerű kapcsolatot, mivel ennél minden forduló alkalmával a tengelytávolság megváltozik. Hogy tehát a kerekeknek görbületekben az érintő irányá­ban való beállását létesítsük, külön kor­mányberendezéseket kell alkalmaznunk (pl. a 26446 sz. osztrák szabadalom). Oly kapcsolat alkalmazása esetén, mely harántirányú vízszintes tengely körül való mozgást meg nem enged, megmaradnak ugyan az egytengelyű kocsik előnyei, azon­ban egy ilyen vonat nyomban nem halad­hatna, mivel a kocsiknak nincs hajtásuk.

Next

/
Thumbnails
Contents