59121. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas, acél és hasonló tárgyaknak idegen fémmel való bevonására fémes közbenső réteg alkalmazásával
Megjelent 1918. évi április Iió 7-én. * ÍM ' » MAGY. SZABADALMI s v * . SZABADALMI LEIRAS 59121. szám. XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás vas, acél és hasonló tárgyaknak idegen fémmel való bevonására fémes közbenső réteg alkalmazásával. PENNER CARL KERESKEDŐ BIELEFELDBEN. & bejelentés napja 1911 október hó 14-ike. Elsőbbsége 1910 október hó 26-ika. Ismeretes fémes bevonatok létesítésénél egy közbenső réteget alkalmazni, amely kötőrétegül szolgál az alaptest és a bevonat között. Az eddigi ilyen közbenső réteget létesítő eljárásokkal szemben a jelen találmány tárgya egyszerűbb, mert a közbenső réteg egyszerűen bemártás által létesíthető és öntvényeknél is alkalmazható, amelyeket eddig gálic-módszerrel nem lehetett rézzel bevonni. Réz, ón és cink, melyek egyenként közbenső réteg gyanánt már használtattak, együttesen szolgáltatják a legcélszerűbb közbenső réteget. Az eljárás több munkaszakaszra osztható, melyek egyszerűség kedvéért a következő alcímekben tárgyaltatnak: 1. oldat: réz, ón és ólom 2:1:1 arányban összeolvasztatnak, az ötvözet felét koncentrált sósavban oldjuk, másik felét pedig oxydréteg képezése céljából a levegő hatásának tesszük ki, majd a képződött oxydréteget az említett oldatban lepácoljuk a fémet sósavba mártjuk, újból a levegőnek tesszük ki s a képződött oxydot a fürdőben újra lepácoljuk, s ezt addig, folytatjuk, amíg az ötvözet fele részének oldása által nyert oldat az oxyd fölvétele révén oly erőssé nem vált, hogy egy belémártott vasrúdon rézbevonat válik ki. 2. oldat: tiszta ónt sósavban annak teljes telítéséig oldunk s ehhez annyi cinket (cink-chlorid) adunk, amennyi még oldódik. 3. oldat: cinket ill. cinkhulladékot (utóbbinál a nagyobb fölület irányadó) sósavba mártunk s aztán a levegőn, hagyunk, amíg teljes oxydátió létesül. A cinkoxydot ezután a sósavban oldjuk, amíg ez telítve nem lesz. Az egyes alapoldatok már most elegyíttetnek. A 2. és 3. oldatokat 1: 2 arányban elegyítjük s annyit adunk hozzá az 1. oldatból, hogy egy bemártott vasdarabot ne támadjon, ill. feketítsen meg. Az elegyet ezután fölforraljuk, míg a víz teljesen elpárolog s a szilárd maradékot légmentesen elzárva tartjuk készletben. A fémes tárgyat már most más fémmel úgy vonjuk be, hogy először ismert módon pácoljuk s azután a fenti készelegybe mártjuk. Ezen fürdőből a tárgyat kiemelve, azonnal olvadt hígfolyó bevonat-anyagba mártjuk s rövid idő múlva kiemeljük és lehűlni hagyjuk. A fémes bevonat teljesen egyenletes, hólyagmentes és annyira van
