59013. lajstromszámú szabadalom • Fémből készült szádfal lemez

mozgását engedik meg: minden egyes lemez bizonyos határokon belül, függélyes tengely körül elfordulhat és a lemezek a kapcsolásnak helyén egymáson egymással párhuzamosan eltolódhatnak. A találmány a mellékelt rajzban két foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. és 2. ábrában harántmetszetben föltüntetett két foganatosítási alak egymástól csakis annyiban tér el, hogy a baloldali kapcsolórész másként van kiképezve. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a megfelelően alakított (a) léc a 'szádfal-lemeznek azzal a hosszanti szélével, melyen az föl van erősítve, az egyik kapcsolórészt alkotja; az (a) léc és a szádfallemeznek széle között a (b) hézag marad szabadon, melybe a következő lemeznek megfelelően alakított (c) széle beleillik. A (b) hézag és a lemeznek (c) széle akként van alakítva, hogy a két lemeznek egymással való kapcsolásánál bizonyos mérvű elfordulást megengedő és megszorulásra okot még akkor sem adó csuklót alkossanak, mikor a két lemez nem esik egy egyenesbe. Az ilyen csuklószerű kapcsolat azt is lehetővé teszi, hogy a lemezek görbe vonalú fal építésére használtassanak. Megemlítendő, hogy ezek a lemezek a találmánynak értelmében akként veretnek be, hogy a teknők nyílásai mind a falnak ugyanazon oldala felé forduljanak és nem úgy, mint az eddig ismert lemezeknél, fölváltva annak egyik és másik oldala felé legyenek fordítva. Ez az elrendezés a szádfalnak vastagságát kisebbíti úgy, hogy a fal azonos szilárdság mellett vékonyabbra méretezhető. A lemezek akként vannak alakítva, hogy ezeknek semleges síkjai a lemezeket vastagsági irányban felező síkokba essenek; minthogy pedig a falba beépített összes lemezek teknőinek nyílásai mind a - falnak ugyanazon oldala felé fordulnak, minden egyes lemeznek semleges síkja úgy a lemezt, mint a falat vastagságának irányában felező síkba esik. Ez a két föltétel nincsen teljesítve, mikor a teknőalakú harántmetszettel biró lemezek akként vannak egymás mellé állítva, hogy a teknőnek nyílásai az egymást követő lemezeknél váltakozva a falnak egyik és másik oldala felé fordulnak, mert ekkor minden egyes lemeznek semleges síkja a falat a vastagsági irányban felező síknak másik oldalán fekszik, mint a két szomszédos lemezé. A szabadalomnak tárgyát képező lemezeknél a fém ezeknek semleges síkjaiktól lehetőleg távol van elrendezve, ami az ellenállóképességet nagy mértékben fokozza. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (a) léc a lemez szélére föl van szögecselve, míg a 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (a) lécnek megfelelő (d) rész a lemezzel egy darabot alkot és az (e) rész van a lemezre fölszögecselve. Az így létesült kapcsolórésznek hatása ugyanaz, mint az előző foganatosítási alaknál alkalmazotté. A lemezeknek semleges síkjai azért kerülnek az azokból alkotott falat a vastagsági irányban felező síkba, mert a teknőalakú mélyedésnek, valamint a teknőnek feneke és a kapcsolórészek között lévő részeknek harántmetszete megfelelően van méretezve; ha az ilyen lemezek, szádfalnak készítése céljából, egymás mellett veretnek be a talajba, az egyes lemezeknek semleges síkjai mind a falat a vastagsági irányban felező síkba esnek. Az eddig ismeretes, teknőalakú harántmetszettel biró szádfal-lemezeknél, melyek akként verettek be a talajba, hogy teknőnyílásaikkal mind a szádfalnak ugyanazon oldala felé forduljanak, nem voltak olyan kapcsolórészek alkalmazva, melyek egyrészt biztos kapcsolatot létesítettek az egyes lemezek között, másrészt pedig a lemezeknek függélyes tengely körül végzett elfordulását is megengedték. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fémből készült szádfal-lemez, melynek harántmetszete teknőalakú, azáltal jellemezve, hogy a lemeznek semleges síkja pontosan vagy közel a lemezt a vastagsági irányban felező síkba esik és hogy a lemeznek két hosszanti szélén