58965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sajtolt élesztő gyártáshoz való cefre előállítására

élesztőkulturákra való tekintettel a kívánt eredmény létesítéséhez szükséges. A ká'liumpermanganátitt tehát szabályozó közeg szerepét játssza. A találmány tárgya továbbá az erjesztési folyamat különös keresztülvitelében áll, amennyiben a melaszt a szokásos tápanyagok hozzáadása után forrásig hevítjük és hígítjuk és végül főzzük, azután a folyadék színeződésétől függő mértékben kénsavval savanyítjuk, mire a főerjesztést levegő átfuvatása és | élesztőkultura alkalmazása mellett véghezvisszük, mely kuliura a kénessa írnak hektoliterenkénti bizonyos tartalmához és a cefre különös összetételéhez van alkalmazva. A melasz említett előkészítése következőkép történik: A körülbelül 20 Bé fokra hígított melaszt először is kénessav (80a) alkalmazása mellett halványító folyamatnak tesszük ki, mely addig tart, amíg a melasz állandó savasságot nem kapott. Ezután kénsavat adunk hozzá oly mértékben, hogy a keletkező kénessavas sók nagyrészt megbomlalanak és a felszabaduló kénessavgázok színtelenítő és sterilizáló hatásukat tovább is kifejtik. Ezután malátacsírakivonatot és szuperfoszfátot adunk hozzá, a masszát forrásig hevítjük és körülbelül két percig főzzük. A forralás közben káliumpermanganátoldatot (KMnOJ adunk a masszához és pedig oly arányban, hogy öt súlyrész ké_ nessavra (S02

) egy súlyrész káliumperman. ganát jusson. Ezáltal a kénessav egy része mely a forralás közben sem illant el teljesen, kénsavvá alakíttatik át és a szulfitok szulfátokká oxidáltatnak. Ezen folyamat következtében a melasz teljesen megtisztíttatik, azaz egyrészt színteleníttetik és sterilizáltatik, másrészt kellemetlen szagát elveszti éa oly fizikai tulajdonságokat kap, hogy belőle egyszerű szűrés által világossárga oldatot kapunk, mely közvetlenül a főerjesztésnek vethető alá és az élesztőkultura számára kitűnő tápláló közeget szolgáltat. Az ezen eljárásnál alkalmazásra kerülő kénessav a melaszt tehát halványítja és színteleníti, és egyúttal a mikroorganizmusokat elpusztítja. A permanganátoldat a kénessavat oxidálja és szintén halványítóan, sterilizálóan és szagtalanítóan is hat. A káliumpermanganát helyett oxidáló szer gyanánt krómsavat vagy más oxidáló szert is használhatunk, melyet a káliumpermanganát mennyiségével equivalens mennyiségben adagolurjk. Ha a melasz nem eléggé alkálikus, az alkalinita növelésére mésztejet adhatunk hozzá. Különös fontossággal bír itt az a körülmény, hogy a kénessav egy része az előkészítési folyamat befejezése után is még bennmarad a cefrében. Ezt a tápláló közeget ezután erjesztésnek vetjük alá és pedig élesztőkultura segítségével, melyet laboratóriumban külön tenyésztünk és csekély koncentrációkhoz, valamint a melasz összetételéhez alkalmazunk. Emellett tekintetbe veendő még az is, hogy a melasz a leírt előzetes k zelés folytán, mint említettük, még határozott mennyiségű kénessavat tartalmaz. Célszerű tehát az élesztőkulturát oly tápközegben tenyészteni, mely hektóliterenként körülbelül 1 g. S02

-t tartalmaz. Az ily módon előkészített melaszhoz a szokásos tápanyagokat, különösen nitrogén-és foszforsavvegyületeket adjuk hozzá. Malátacsírakivonatból körülbelül az alkalmazott melaszmennyiség 25%-át és egyúttal körülbelül 4% szuperfoszfátot adunk hozzá. A melasz tulajdonságaitól, valamint attól függően, hogy egyéb nitrogénvegyületek helyett burgonyalét adunk-e hozzá, némely esetben a sajtolt élesztőgyártáshoz nem előkészített melaszt is használhatunk. Ez esetben a melaszhoz 60—70 C fokra hevített vizet adunk hozzá, még pedig úgy, hogy a közeg oly koncentrációját érjük el, hogy az a szűrésnél a szűrősajtón könynyen átmenjen. Az ily módon hígított melaszhoz nitrogén- és foszforsavvegyületeket adunk és a keveréket ezután sterilizálás céljából forrásig hevítjük. Ezután szűrünk és az élesztőkádakban (erjesztőkádakban) a melasz színétől függő mértékben közönsé-