58877. lajstromszámú szabadalom • Töltőtoll

gőt kiszorítja úgy, hogy a levegő a dugattyúból a tokba áramlik (8. ábra). Megjegyzendő, hogy a dugattyúnak tintabefogadó képessége körülbelül a bélelt tokéval egyenlő. Ha a töltőtollnak a 8. és 9. ábrán látható helyzetében a dugattyút előretoljuk, a tinta a táplálórúd felé jut és a levegőt a tokból a lég- és tintavezetékeken és a tollnyíláson át kihajtja a külső levegőbe. Könnyen érthető, hogy maga a tok ideiglenes tintatartályt képez, mely csak a töltőtoll megtöltése közben működik, a dugattyú pedig a toll megtöltése után állandó tintatartályt képez. Megjegyzendő, hogy tinta helyett a tokba épen úgy víz vagy más tisztítófolyadék is fölszivatható és ha a berendezést nem fordítjuk föl, a víz a lég- és tintavezetékeken át a dugattyúnak ellenkező irányú mozgatása által kihajtható, miáltal mindkét vezetéket, valamint a tartályt alaposan kitisztíthatjuk anélkül, hogy a berendezést ki kellene nyitni és ujjainkat beszennyeznék. Kisebb tollak, például nőknek való tollak alkalmazása esetén a (8) dugattyú nagyon kicsiny és a tapasztalás azt mutatta, hogy ha ilyen tollakat, miután a tintát az ideiglenes tartályba szívattuk, fölfordítunk, a levegő a tintának a dugattyú furatába való szabad befolyását megakadályozza. Ezen hátrány kiküszöbölésére és a tintának az ideiglenes tartályból a dugattyú által képezett állandó tartálybe vagy általában valamely tintatartályba való befolyásának biztosítására a tartály belső falába több (20) kapilláris-csatorna van vájva vagy vágva. Ezen csatornák a dugattyú fölső részénél el vannak egymástól választva, a dugattyú hosszában végig terjednek és az üreg fenekénél a (21) vájatban egyesülnek úgy, hogy a hajcsövesség útján a tintából több áram a dugattyú feneke felé kénytelen haladni és az ily módon behatoló tinta a dugattyú fenekén lévő levegőt kiszorítja. Ennek folytán természetesen a dugattyúban lévő légoszlop a tintán buborékok alakjában a (3) tok fölső részébe hatol, amint azt a 8. ábra mutatja. Az úgynevezett «biztonsági» töltőtollaknál olyan berendezés van alkalmazva, mely a lég- vagy a tintavezetéket vagy mindkettőt elzárja, ha a toll nincsen használatban, oly célból, hogy ezáltal megakadályozza a tinta kiszivárgását. Ez a zsebben hordható töltőtollaknál fontos intézkedés. Ezen célra eddig a tápláló- és töltőberendezéstől független berendezést alkalmaztak, mely azonban többé-kevésbbé bonyolódott volt és könnyen tönkre ment. A találmány tárgyánál maga a dugattyú a lég- és tintavezetékekkel együttműködve, a lég- és tintavezetést szaaályozó berendezést képez. Ezen célból a dugattyú mellső vége (lö)-nél ki van vájva és ezen rézsútos perem a tápláló-rúdnak rézsútosan kiképezett (Í6) hátsó végével együtt szelep gyanánt működik és a lég- és tintavezetékek belső végeit hatásosan elzárja, ha a dugattyú a táplálórúddal érintkezik. Természetes, hogy a dugattyú a tápláló-rúddal, tekintet nélkül a gattyúban lévő tinta mennyiségére, érintkezésbe hozhaté és ilyen módon a tinta kiszivárgását megakadályozó vagy «biztonsági» eszközt képezhet anélkül, hogy a «biztonsági» berendezéseknek nevezett külön eszközökre vagy eszközre szükség volna. A dugattyúnak előretolt helyzetében való rögzítésére, melyben a tápláló rúddal érintkezik vagy hozzá közel fekszik, a dugattyú hátsó végére szorított (17) süveg szolgál, mely csavarmenetei útján az említett (13) dugó hátsó végén kiképezett (19) csavarmenetekre csavarolható. Világos, hogy a dugattyúnak a belelt tokba töltés közben jelentékeny mélyen való betolása után a (18) csavarmenetek a (19) csavarmenetekbe kapaszkodnak és ezek segítségével a dugattyú rézsútosan vájt mellső vége a tápláló-rúd rézsútos hátsó végével érintkezésbe hozható, miáltal a lég- és tintavezetékek elzáratnak. Minthogy ezen helyzetben a tintavezetékben tinta nincsen, ennek folytán a vezeték elzárása után kiszivárgás nem lehetséges. Ha a tollat használni akarjuk, a (17) süveget a (19) csavarmeneteken egy negyedfordulattal elforgatjuk úgy, hogy a dugattyú a tápláló-rúdon lévő szelepfészektől eltávolodik és a lég- és tinta-