58857. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsoló vasúti és hasonló kocsikhoz

3 — görbített (H) tengelyrésznek megemelt vagyis azon állásában, melynél az az (Ll) hasíték fölső falával érintkezik, az emeltyű a föltüntetett állásban van és a (C) retesz meg van emelve. Minthogy a (C) retesz a (18) bevágással (20. ábra) van ellátva, a (C) horog a 4. és 5. ábrákban látható állásánál szabadon foroghat (9) forgási csapja körül; ekkor ugyanis a horognak (43) széle, mely a horognak nyitott állásánál a (15, 16) nyílás.ok között levő vagyis a (C) retesz által elfoglalt térbe behatolni kénytelen, magának a retesznek (18) bevágásába behatolhat (5. ábra). A (C) retesznek megemelt állásánál a (K) emeltyűk a 4. ábrában teljes vonalakkal föltüntetett helyzetet foglalják el; ha már most a két kapcsoló egymással érintkezésbe jön, akkor ugyan a horgok az (R) lapok kölcsönös nyomása folytán záródnak, de mihelyt a kocsik egymástól ismét eltávolodnak, a horgok kinyílnak, mivel a (C) retesz nincsen az elreteszelési állásban. Másrészt azonban ugyanezen föltételek mellett lehetővé válik a kapcsolás foganatosítása és pedig azáltal, hogy a (C) reteszt a (K) emeltyűk elforgatásával lefelé mozgatjuk. Arra, hogy a kapcsolás a két kapcsolórész érintkezése pillanatában önműködően következzék be, elegendő már az egyik kapcsolórésznek oly előkészítése is, hogy a (K) emeltyűket az eredményvonalakkal föltüntetett helyzetbe forgatjuk. Ámbár ekkor a (8) tengelynek kigörbített része nem érintkezik többé az (L) emeltyűvel, az utolsó még sem sülyedhet, mert a retesz említett bevágásának fölső fala az (U) rúgó hatása alatt nyitott állásában megmaradni iparkodó horog (43) széléhez szorul. Mihelyt azonban az említett módon előkészített kapcsoló (R) lapjához az ellenkapcsolónak (R) lapja oda ütközik, a horog a (9) csap körül elfordul és a horog (43) széle a retesz bevágását elhagyja, minek folytán a retesz saját súlyának, a (K) emeltyűk önsúlyának és a (KI) súlyok hatása alatt sülyed úgy, hogy az telt részével kitölti az (A, B) lemezek (15, 16) nyilásai közötti teret, valamint a (C) horognak (17) hornyát is. Ekkor a kapcsoló el van zárva és mindaddig, mig a (K) emeltyűket meg nem emeljük, többé nem nyílhatik, mert a (8) tengelynek kigörbített (H) része, mely lefelé van irányítva, meggátolja az (L) emeltyűnek és ezzel a (C) retesznek megemelkedését. A kapcsoló a zárt állapotnál a 6. és 7. ábrákban látható állást foglalja el; midőn ugyanis a (G) horog az (R) lapra gyakorolt nyomás hatása alatt elfordul, egyidejűleg az (M) kengyel is elforog, mely ily módon a másik kapcsoló horogja mögé csapódik, míg ugyanekkor a (T) szarv a (23) csappal kapcsolódó (22) hasíték folytán bizonyos mértékben hátrálhat anélkül, hogy elforogna és csak a horog elfordulásának végén végez gyors elforgást, amikor is az a horoggal immár kapcsolódó (M) kengyelt közrefogó két elzárást létesíti. A kapcsolónak ezen állásában az (L) emeltyűnek (Ll) hasítéka teljesen vízszintes helyzetet foglal el, míg a kigörbített (H) tengelyrész karjainak (33, 34) sík lapjaival (23. ábra) a (35, 36) lapokra támaszkodik anélkül, hogy az (Ll) hasíték falával tényleg érintkeznék. Ennek következtében a kigörbített (H) tengelyrész amellett, hogy biztosított állásánál fogva az (L) emeltyűnek és a retesznek megemelkedését meggátolja, az (L) emelyű eltolódásai alkalmával sohasem súrlódik az (Ll) hasíték falán. Ily módon a találmány tárgyát tevő szerkezetnél az elemeknek egymással való önműködő kapcsolódása a kocsik érintkezése pillanatában nem mindig, hanem csak akkor következik be, ha a két együtt működő kapcsoló vagy legalább is az egyik kellően elő van készítve; mindazonáltal a kapcsolás a kocsi oldalain elrendezett emeltyűk működtetésével más esetben is foganatosítható és azonkívül a kapcsolást oly elemek biztosítják, melyek súrlódásokat nem szenvednek és melyeknek a működő állásból való esetleges kimozgása lehetetlen. Hogy az ismertetett kapcsolóval ellátott