58796. lajstromszámú szabadalom • Önműködően záró szelep klozettek számra

kilincset rögzítő helyzetéből kiemeli. A (13) kilincs ennek folytán a (21) kart elbocsátja, az (5) emelő záró helyzetbe leng vissza és a (3) szeleptányér az átömlési nyílást elzárja, mire a (11) dugattyú rugójának hatása alatt lassanként sűlyed és kiindulási helyzetébe tér vissza. Az önműködően záró szelepnek a 3—5. ábrákon föltüntetett foganatosítási alakjánál ép úgy, mint a leírtnál, az (1) bevezető csövet az öblítő' csővel összekötő (2) kamrától az alsó fölületén rugalmas fölfekvési lappal ellátott (3) szeleptányér zárja el, mely a függőleges irányban mozgatható (4) szeleporsóra ven erősítve. Az (5) szelepemelő a tok öntvénytoldatában van ágyazva és (6) forgástengelyén a (7) bütyök van megerősítve, mely a (4) szeleporsónak tömítő szelencén át kivezetett alsó végével kapcsolódik. A (2) kamrától a vékony (8) cső ágazik el, mely a (9) szabályozó csappal van ellátva és a fölső (10) kamrába torkol. A (10) kamrában mozgatható (11) dugattyú plungerdugattyú, mely azonban nem áll rugóhatás alatt, mint az első foganatosítási alak (11) dugattyúja, hanem szabadon'mozoghat. Ezen dugattyú köpenyén tengelyével párhuzamosan a (12) lejtőben végződő vájat van kiképezve, mely dugattyúkamra külső falán ágyazott (13) zárókilincs működtetésére való; ezen célból a dugattyúkamra falában megfelelő tengelyirányú hasíték van kiképezve, melyen át a záré kilincsnek szögletalakú vége a (14) rúgó hatása alatt benyúlik. Az (5) szelepemelőnek öblítés céljából való kilendítésénél, az emelő a (13) záró kilincset félre tólja, mire a kilincs az emelő mögé kapcsolódik és azt elreteszeli. Az egyidejűleg a (7) bütyök és a szeleporsó útján fölemelt (3) szeleptányér a (2) kamrába vezető átömlési nyílást kinyitja. Minthogy pedig a (2) kamrához csatlakozó öblítőeső keresztmetszete jelentékenyen kisebb, mint az (1) bevezetőcsőé, a torlódás folytán a víz egy része a (8) csövön át a (10) kamrába hatol és itt a (11) dugattyút fölemeli. A dugattyú emelkedése közben (12) lejtője a (13) zárókilincsnek kampós végével kapcsolódik és a kilincset annyira elforgatja, hogy a kilincs az (5) emelőt szabadon bocsátja. A (3) szeleptányért a1

rá ható víznyomás leszorítja és a szeleptányér a (4) szeleporsó és a (7) bütyök útján az (5) emelőt eredeti helyzetébe lendíti vissza. A (10) kamrában lévő víz, minthogy a (2) kamra kiürült, a (8) csövön át' az öblítő csőbe ömlik és a (11) dugattyú lassanként legmélyebb helyzetébe sülyed. Az önműködően záró szelepnek a 6. és 7. ábrán látható foganatosítási alakjánál a fölső (10) kamra helyett az előnyösen hengeres (16) tartály van* elrendezve, mely a szeleptokra erősített (17) tengelyen a közepében elhelyezett vezetékhüvely útján függőleges irányban mozoghat. A tartály alsó fölületére a (13) záró kilincs görgő segítségével támaszkodik; a (13) kilincsre alulról nyomást gyakorló (14) rúgó a (16) tartálynak legmagasabb helyzetébe való emelését eszközli, ha a tartály üres, tehát súlya kicsiny. A (8) csőhöz kapcsolt hajlékony (18) tömlő a (16) tartály alsó részébe torkol. A tartály belsejében elrendezett (19) túlfolyató csövet a (20) tömlő a klozethez vezető öblítő csővel köti össze. Ha öblítés céljából az (5) szelepemelőt kilendítjük, azt a (13) kilincs elreteszeli, az alsó részén rugalmas fölfekvési lappal ellátott (3) szeleptányér pedig fölemelkedik úgy, hogy az (1) csövön beáramló víz a (2) kamrán át az öblítő csőbe ömlik, ^melynek az alsó végén alkalmazott külön elosztó berendezés az öblítő vizet legyezőalakban bocsátja ki. Egyidejűleg az öblítő csőnek az (1) esőénél kisebb keresztmetszete folytán a víz egy része a (8) csövön át a (16) tartályba hatol és ezt lassanként kitölti, mi közben a levegő a tartályból a (19) csövön át kiáramlik. Esetleges vízfölösleg > szintén a (19) csövön és a (20) tömlőn át ömlik ki. A víz beömlése következtében a (16) tartály súlya növekszik úgy, hogy a (14) rúgó ellenállását legyőzi és a tartály sűlyed. Sülyedés közben a (16) tartály a (13) kilincset lenyomja és ezáltal az (5) emelőt