58789. lajstromszámú szabadalom • Különböző nyomástávolságoknak megfelelően beállítható vasúti kocsialváz
van elrendezve, mely a (76) emelőcsapot működteti. Végül a vágány két oldalán a (111) sin egész hosszában a (113) sinek futnak, melyeknek ugyancsak lejtős (114) végeik vannak és a melyek a most említett (104) kerekekkel működnek együtt. A csatlakozási helyen a vágány előnyösen kissé sülyesztve van úgy, hogy az alváz (104) kerekei a (113) sinekre könnyen felfuthatnak és a kocsiszekrényt nem kell felesleges módon nagyobb magasságra emelni. Kéttengelyes zsámolyok esetében és a 34. és 35. ábrán látható járműveknél mindegyik kerékpárnak meg van a maga elreteszelő berendezése. A 36—38. ábrán az látható, miként lehet a nagyobb nyomtávolságú pályának emelt perronja és a kisebb nyomtávolságra épített kocsi között levő közt áthidalni. így a folyosos kocsiknál ezek két végén, a folyosó-bejáratnál egy-egy csuklósan felerősített kiugrás van alkalmazva, melyet a feljáróra lehet hajlítani és mely leeresztett állapotában a jelzett közt áthidalja. A 37. ábrán látható teherkocsik oldalfalai vannak csuklósan kapcsolva a szekrény fenekével, úgy, hogy azokat a köz áthidalása céljából a (119) láncok segélyével le lehet ereszteni, míg a szakaszos kocsik ajtai előtt kiegyensúlyozott és a szakasz ajtajának nyitásánál az ezen alkalmazott (121) görgő segélyével önműködően lefektetett (120) felhágódeszkák vannak elrendezve. A felhágódeszkákat súly vagy rúgó rendszerint a zárt ajtóra szorítja. Mikor a vágány nyomtávolsága megváltozik, a csatlakozó-szakaszon az alváz hosszanti gerendáin ágyazott kis (104) kerekek a (113) sinek (114) lejtős végeire futnak fel s így a kocsiszekrény súlyát átvéve az alvázt a szekrény súlya alól tehermentesítik, tehát lehetővé teszik, hogy a rögzítőrúd megemelkedjék és csapjai a 71., 72. vagy 73) furatokból kiemelkedjenek. Mikor tehát a (89) görgő a (108) sinre felfut, a vele kapcsolt (87) rúd megemelkedik és a (86) elreteszelő-pecket a vele kapcsolódó (85) részből kiemeli úgy, hogy mikor a (80) elreteszelő-emelő (84) vége a viszintes (11) sint éri és az egyik oldal felé kitér, lehetővé teszi, hogy a (76) emelőcsap a (69) csapokat a (71., 72. vagy 73.) furatokból kiemelje. Ekkor az alváz kerekeit a csatlakozó-szakaszon alkalmazott vezető sinek a nyomtávolságnak megfelelően állítják be. Mikor a (76) emelőcsap a vezőtő sin végét eléri, lesülyed és a (69) csapok azokba a furatokba lépnek be, melyek a beállított nyomtávolságnak felelnek meg, tehát a kerekeket a nyomtávolságnak megfelelő helyzetükben elreteszelik. Ezután a (110) karimát elhagyó elreteszelő emelőt a (82) rugó eredeti állásába állítja vissza és az emelő, mikor a (89) görgő a (108) sint elhagyja, a (76) emelőcsapot eltereszeli. A kerekek ágyazására szolgáló keretet alkotó hosszanti rudak a kerekek középsíkjához lehetőleg közel és ehhez szimmetrikusan vannak ágyazva úgy, hogy a kerék egyensúlyban van. A leírt elreteszelő berendezést akként is ki lehet képezni, hogy az több (68) harántrúdból és egy központi (67) hosszanti rúdból álljon, mely eme harántrudakat egymással összeköti (39—41. ábrák). A (68) harántrudak egymással és a keréktengelyekkel párhuzamosak, de lehet azokra görbítve vagy meghajlítva is alkalmazni. Ezek a rudak hosszúak, hogy a kerekeket egymástól a kivánt legnagyobb nyomtávolságnak megfelelően lehessen beállítani. Egyetlen központi hosszanti rúd helyett két vagy több, egymással párhuzamos rudat is lehet alkalmazni, melyek a határrudak végeit kötik össze egymással, mikor a megemelő csapot előnyösen az ekként keletkező keret középpontjában, a két hosszanti rúd középső részére szereljük. Hogy az emelőcsap biztosabban térjen vissza az alsó végállásába, erre a célra egy (83) rúgót is alkalmazhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Különböző nyomtávolságoknak megfelelően beállítható vasúti kocsialváz, az által jellemezve, hogy mindegyik kerékpár, tengelye meg van osztva és etne féltengelyek két-két tengelycsapjuk se-