58589. lajstromszámú szabadalom • Megszakítással működő kettős lopó

- 2 ~ 6. ábra a kettős lopót árnyékszék öblítő berendezéssel kapcsolatban mutatja. Az ismeretes lopóknál gyakran megtörtónt az az eset, hogy a vízelzáró a szellőzőcsőből kiszakíttatott azáltal, hogy a levegő a lopó kiürítésének befejeztével nem jutatt célszerűen a vízbefolyó, illetve kifolyó csőből, illetve mindkettőből együttvéve a lopószárakba és az így előidézett nyomáskülönbözet folytán a víz elzáró a szellőző csőből kiemelkedett, vagyis kiazoríttatott, vagy kiszívatott, mire a lopó további önműködő öblítésre alkalmas nem volt. Á levegőnek célszerű belépése a lopóba szabályozható azáltal, hogy a legkisebb fölszínmagasságot lemérjük a tartányban a lopó kiürítése alkalmával a kifolyás esésének egyidejű tekintetbe vételével a kifolyócső sajátos kiképzése, vagy egyéb körülményes mellékszerkezetek által, a jelen találmány szerinti kettős lopó által, pontos számítások, valamint az említett különleges szerkezetek feleslegesek, mivel a nyomás kiegyenlítő cső a szellőző csővel kombinált hatással egyszerű úton a fönnt említett pontos kettős lopó hatást előidézi. A kettős lopó főtipusa az 1. ábrából látható. Az (a, g) kettős lopóból, mely a (h) szellőzőcsővel van ellátva, amelyben a vízelzáró van a (b) könyök alatt az (r) nyomás kiegyenlítő cső lép ki, mely az (f) könyökhöz magasabb ívben vezettetik, mint amely magasságig a vizet, torlasztani kívánjuk és ily módon a (b) és (f) könyökök hözött összekötő légcső keletkezik. Ezen összekötés a föntemlített nyomás kiegyenlítődés céljából föltétlenül szükséges, ha a középső (d) ívben mindenkori kiürítésnél vízelzáró képződik, mi'mellett ezen vízelzárónak az (i) lopó által való eltávolítása, amint az lejebb megemlíttetik, olyan hamar nem történhetett és egy más rögtöni nyomáskiegyenlítődés, mely a vízelzáró elillanását a szellőző csőből megakadályozná, nem volna lehetséges. Az (r) összekötő cső a (b) könyök alatt torkollik, mert ha a föllött volna elrendezve, a (b, c) lopótérben lévő légpárna nem képződhetnék és a levegő az (r) csövön át kiszabadulna. Épen ezen okból ezen (r) cső legmagasabb pontja magasabb legyen, mint a kívánt torlasztó magasság, mivel a kívánt torlaszmagasság elérhető nem volna, mert az (r) cső előbb mint lopó működne. Az 1. és 6. ábrában pontozott vonallal föltüntetett leágazás (r, 1), mely az (r) nyomás kiegyenlítő csőből kiágazik és mely közel a lopó bofolyató csővéhez ér, a levegőnek korábbi, illetve gyorsabb beömlését eredményezi a nyomás kiegyenlítődés elérése céljából. A (d) könyöknél minden egyes lopóműködésnél meggyülemlő víz az ábrákban (i)vel jelölt melléklopóval, vagy más célszerű módon a kifolyató csőhöz vezettetik, hogy a kettős lopó a következő önműködő hatásra elő legyen készítve. A 2. ábra szerinti elrendezésnél a kifolyás a tartányból két oldalról történik, ezt azáltal érjük el, hogy a kifolyató csövet egy (g, gl) villában vezetjük a tartány kifolyató nyílásához. Hogy több oldal felé öblíthessünk, a 3. ábra szerinti kiviteli alak van kiképezve. Jelen kiviteli alaknál a (q) öblítőtartányban p. o. három kettős lopó van, melyeknek szellőző fejei egy (x) csővezetékkel vannak összekötve. Ezen (x) csővezeték az 1. és 2. ábra szerinti (h) szellőző csőnek felel meg és a (hl) vízelzáró létesítéséhez meggörbíttetik és végével a három kettős lopó egyik kifolyató csövébe torkollik. Az (x) vezetékben a (p, s, k) csapok vannak elrendezve, melyek szerint, mint egy, vagy több lopóval akarnnk öblíteni, záratnak, illetve nyittatnak. A (q) öblítő tartány három (1, m, n) kifolyó nyílással bír. A középső könyöknél meggyülemlő víz elvezetésére minden egyes kiürítésnél az 1. ábrához hasonlóan három (i) melléklopó van elrendezve, melyek egymás között egy (w) cső által közlekednek, hogy tökéletes biztos kifolyást érjünk el mindhárom (d) könyökből. Ama vízmennyiségek szabályozására, melyekkel az egyes, a gyűjtőtartányból kilépő csatornák öblítendők, a lopók befolyató csövei a torlasz magasságához viszonyítva, különböző hosszúságra vannak kiképezve