58547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ércek feltárására

karimái a betételemek gyűrűalakú (53) kiemelkedéseihez illeszkednek, s a keverőbordák az egyes kamrákban váltakozva helyezkednek el. Az elemek ilyetén egyesítése után a vezetőelemek belső (42) hengeres falai, továbbá a betételemek belső szélei egy folytonos (64) fűtőesatornát alkotnak, amelyen az érchez hőt vezethetünk. E célra bárminő hőforrást, például a rajzon jelzett (65) égőt alkalmazhatjuk, amelynek melege átvonul a (64) fűtőcsatornán, miközben az ezt körülvevő ércet hevíti és a már említett (34) huzamcsatornán távozik el. A leírt készülék működése a következő: A (10) tölcsérbe töltött érctörmeléket a (15) csiga a (27) összekötődarabba tereli, ahonnan az jobbról balirányban átvonul a leírt elemekből összeállított forgódobon, majd visszatér balról jobbirányban és a (40) nyílásokon a (41) torokba ömlik. A keverőbordák váltakozó elrendezések folytán egyrészt kevésbé gátolják az érc mozgását, másrészt azt egyik oldalról a másikra tologatják. Ha szükség van hevítésre, a (64) fűtőcsatornán át meleget vezetünk, amikor is az érc folytonosan melegszik, mi , mellett a hevítés regenerative történik, minthogy t. i. a visszafelé mozgó amfidált érc a beömlő érc mellett halad el és eközben az utóbbinak átadja saját melegének egy részét. Eunek eredményekép nemcsak hogy visszatartjuk a meleget az amfidáló készülékben, minthogy a sokkal alacsonyabb hőmérsékletű beömlő érc a már amfidált érc melegét még annak kiömlése előtt elvonja, hanem a meleg egyenletesen is oszlik el az érctörmelék egész tömegében, ami a hőmérséklet hirtelen emelkedésének elejét veszi. A rendszer regeneráló volta továbbá nemcsak azért fontos, mert így tüzelőanyagot takarítunk meg ós az ellenőrzés kevésbbé szükséges, hanem még inkább azért, hogy a reakcióhőnek a folytonosan utánaömlő érctömegre való elosztódása folytán, a reakció a szulfát keletkezéséhez szükséges hőmérséklet határain belül menjen végbe. Oly anyagok hővel történő kezelésénél ugyanis, amelyek a vegyi reakcióhoz bizonyos meghatározott hőmérsékletet kívánnak meg, az ellenőrzés kisebbíthetősége szempontjából rendkívül fontos, hogy a j kemencének ós tartalmának kevés hajlan-I dósága legyen ezen meghatározott hőmérsék megváltoztatására. Világos, hogy ha a reakció fönntartása végett hozzáadott hő a készülékben meglévő hőhöz viszonyítva csekély, a hőmérséklet ingadozása szűk határok közé szorul. Ha valamely érctömeget regenerálás nélkül 1000 fokra hevítünk, nyilvánvaló, hogy e végből ötször annyi hőegységet kell hozzáadnunk, mint amenynyit akkor kellene, ha a regenerálás olyan hathatós volna, hogy a készülékből kiömlő érc hőfoka csak (200) fokkal volna magasabb, mint amellyel a készülékbe került s az előbb említett esetben a hőmérséklet úgyszólván ötszörte gyorsabb változásoknak volna kitéve, mint az utóbbi körülmények között. Az itt leírt amfidáló készülék gyakorlati alkalmázásában kitűnt, hogy ha csak annyi hőt vezetünk bele, amennnyi a sugárzás folytán és a kiürített ércben eltávozik, a reakció hőmérséklete állandóan megmaradt , a szulfát keletkezéséhez megkívánt hőfokon és a kezelésen átment érc körülbelül 200 fokkal magasabb hőfokon távozott, mint a minővel bevezettük, miközben a készülék működése oly szabályszerűen megy végbe, hogy a kezelőnek csak alkalmilag kell azt ellenőriznie. A készülék működésének folytonossága és az ércnek az ide-oda tologató mozgás eredményezte benső keveredése folytán egyszerre nagy mennyiségű érc hatékonyan kezelhető. Az amfidáló készülékben végbemenő vegyi folyamat a kezelt érc mineműsége szerint változik. Ha • rézszulfátot akarunk előállítani oly ércekből, amelyek ezen célra elegendő ként tartalmaznak, a leírt légvezetőcsatornán megfelelő szabályozás, pl. kézzel állítható szelep alkalmazása mellett levegőt szívunk vagy nyomunk a készülékbe, amikor is a hőmérsékletet a vas-és rézszulfát disszociációhőfoka között, előnyösen kb. 550 C°-on tartva, az oxydáiódó réz egyesül az oxydálódó kénnel. A szak-