58544. lajstromszámú szabadalom • Úszóakna, különösen merülő naszádok számára

ahol az előfutó nehezék tokja foglal helyet, a horgonyfödélben egy csatorna van elrendezve, mely a (h) előfutónehezékkel kapcsolt (38) pecek befogadására szolgál, A (h) nehezék tárolásakor (t) szalmiákék által rögzíttetik tokjában. Ha a (38) pecek az 1. ábra szerint a csatornában van, a (33) kengyel nem fordulhat el, az akna tehát nem hagyhatja el a horgonyt. Az akna csak akkor szabadul föl, ha az előfutónehezék kiesik. A (31, 32) horgonyszelepeknek a gyújtószelephez hasonló célszerű szerkezete a 8. ábrában látható. A (43) szeleptányért a (44) hüvelybe csavart (45) csavaranya szorítja, a (46) ülőkére. A (44) hüvely alsó végén két ferdeoldalú füllel bír, melyek a gyujtószelep biztosításához hasonlóan (4. 5. 6. ábra) a szelepülőkének két megfelelő alakú, átmérősen szembenálló dudorába fognak és (47) peckek által rögzíttetnek. Ezáltal az egész (44) hüvely mereven van kapcsolva az ülőkével s a (45) csavaranya becsavarása által a szelepet teljesen tömítően lehet lezárni. A (47) peckek a (48) kengyellel vannak kapcsolva s ennek révén a furatokból kihúzhatók, miáltal a (44) hüvely fölszabadul és a szelep nyílik. Az akna kezelése és működése a következő : Az aknák a merülő naszádon egy vízszintes csatornában egymás mögött tároltatnak s elhelyezéskor egymásután kilöketnek a csatornából. Minthogy az aknáknak víz alatt nincs súlya, a csatornából való kilökésük nem igényel lényeges erőkifejtést. A csatornából való kilépése után az akna stabilitási viszonyai folytán vízszintes helyzetéből függélyes helyzetbe billen. E pillanatban a (h) nehezék tokjából kiesik s fölszabadítja a (33) kengyelt s ezáltal az egész aknát. Egyúttal a (32) szelep nyílik s a föllépő vonóerő folytán az (o) dob fölszabadíttatik. Az akna elválik a horgonytól, nyitja a (31) szelepet és fölemelkedik a fölszinre, míg a horgony lemozog. Minthogy a (31, 32) szelepek nyitva vannak, a víz betódulhat a horgonyba, mely tehát csakhamar teljes súlyát eléri. Ha a (h) nehezék a tengerfenékre ért, a (35) kötélre kifejtett vonóerő megszűnvén, az (o) dob újból elreteszeltetik s a horgony már most súlya folytán az aknát az előfutó nehezék kötele hosszának megfelelő mélységbe húzza a fölszín alá. A (31, 32) szelepek természetesen nyitva maradnak. Az elhelyezés után néhány perccel a (17') hüvely szalmiákpecke föloldódik, a (17) hüvelyek tehát rugójuk által kitolatnak s e perctől kezdve az akna működésre kész. A csak lazán föltolt (17, 17') nyújtóhüvelyek önsúlyuknál fogva a 4. ábra értelmében kissé lebillennek s belső végükkel a helytálló (16) hüvely (42) lépcsőjéhez fekszenek úgy, hogy külső lökéskor már nem tolódhatnak ismét vissza. Egy hajó ütközésekor az ütközőkarok s ezáltal a (11) gyűrűk elfordíttatnak vagy eltolatnak. Ezáltal a (14) peckek nyugalmi helyzetüket elhagyják s a (10) betétet megemelik, miáltal a (9) peckek furataikból ki-1 épnek s az (5) hüvelyt fölszabadítják. A (12) rúgó már most a hüvelyt megemeli s ezáltal a szelepet nyitja, míg egyidejűleg a (22) nyúlvány a (20) hydrostatikus lapot szabadítja föl. A víz a megfelelő fúratokon át az (5) hüvelybe s a (6) tárcsán és a nyitott szelepen át a hydrostatikus laphoz jut s az akna elsütését eszközli. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Különösen merülő naszádokról való elhelyezésre szánt úszóakna, mely egy hajó ütközésekor betóduló víz hydrostatikus nyomása által aktiváltatik, jellemezve azáltal, hogy a vízbetódulást lehetővé tevő ütközőkarok csak az akna elhelyezése után ugranak ki az aknakerületen túl úgy, hogy az akna csak elhelyezése után válik működőképessé. 2. Az 1. alatti akna foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az ütközőkarok egyikének nyújtó része egy vízoldható anyagú pecekkel tartatik bevont helyzetben, míg a többi ütközőkar nyújtó részei ezen különösen biztosított ütközőkar által rögzíttetnek s ennek kinyomulásakor önműködően mennek át a nyújtott helyzetbe.