58522. lajstromszámú szabadalom • Egymással kötőanyag segélyével összetartott több rétegből álló szövetszerű készítmény

— 5 -elég erősre készíttetnek, hogy ezen kitágulásnak ellenállhassanak belső, nyomás alatt meghosszabbodik. Ha tehát az egyes rétegek erőssége elég nagy arra, hogy az átmérő irányába eső igénybevételeknek ellenállhassanak és azon rétegek erősségével egyenlő, melyeknek a hosszirányú igénybevételeknek kell ellenállaniok, az egész készítmény kiegyenlített szilárdságú és a hosszabbodás vagy rövidülés vagy a kerületirányban való kitágulás rendkívül kismérvű lesz. Az ily készítményben tehát két sor szükséges, még pedig a párhuzamos, egymástól egyenlő távol lévő és az egymáshoz szögben elhelyezett csoportok vagy szalagok arra szolgálnak, hogy a hosszigénybevételeket kitartsák és egy vagy több a kerületirányban elhelyezett rétegnek kell a keresztmetszetsíkban föllépő igénybevételekkel szemben ellenállást kifejteni. A hosszirányhoz 45° vagy 135° alatt fektetett zsinórok vagy szalagok szilárdságának előzetes kiszámítása által és a kerületirányban elhelyezett zsinórok vagy fonalak számítása által a zsinórok erőssége úgy választható meg, hogy mindezek a tagok a választott maximális igénybevétel túllépésénél egyidejűleg utánengednek úgy, hogy az összes igénybevételek mellett az összes tagok maximális erőssége éretik el. A zsinórok erőssége a hosszegységre eső eérnázási szám változtatása által tetszőlegesen változtatható. Ha ezzel szemben belső soroknak csekélyebb nyújtóképességük van, mint a külsőknek, a belső sorok már szakadnak, még mielőtt akülső sorokra elég nagy nyomás gyakoroltatik. Minthogy a külső és belső soroknak különböző átmérőjük van, a belső soroknak jobban kell kitágulniok mint a külsőknek, hogy azokkal együtt kinyúlhassanak. A belső sorok nyújtóképességét tehát a nagyobb átmérőjű külső sorok nyújtóképességéhez kell arányítani és a különböző sorok nyújtóképessége tehát fordítva arányos a különböző sorok átmérőjével. A tagok, melyekből a belső sorok össze vannak téve, nagyobb nyújtóképességet kapnak, mint a külső sorok tagjai azáltal, hogy a hosszegységre eső eérnázási szám amott nagyobb, mint a külső sorok tagjaiban. Ezáltal minden egyes sor nyújtóképessége más soréhoz viszonyítva megközelítőleg méghatározható. A eérnázási szám változtatásán kívül a belső sorok egyes szalagjai vagy tagjai csekélyebb feszültség alatt göngyölhetők föl a magra, mint a külső sorok szalagjai vagy tagjai. Ezen elrendezés hatása olyan, hogy a belső sorok a belső nyomástól előbb befolyásoltatnak, kissé kifordulnak és ezáltal a nyomást a külső sorokkal közlik, m g mielőtt rugalmassági határukat elérnék. A terhelés, mely alatt az egyes sorokban törés áll de, különböző föltételektől függ, úgymint a fölhasznált fonál vagy anyag minőségétől, a hosszegységre eső cérnázások számától, a kötőanyag ragasztóképességétől, melybe a szalagok ágyazva vannak, az egyes tagok göngyölési módjától, mely azoknak egymástól való eltávolodását természetesen befolyásolja és a feszültségtől, mely alatt az egyes csoportoü vagy tagok a magra hozattak. E tömlőnek belső nyomásokkal szemben való erőssége még akkor sem csökkentetik lényegesen, ha azt élesen meghajlítjuk, vagy ha tömlő nyomás alatt teljesen önmagára visszahajlíttatik, mely igénybevételek az ismert tömlőknél a szövet szakadásához vezetnek. Vonatkozással a rajzokra fölemlítendő, hogy az 1—4., 9—14., 23., 24., 26. és 32—34. ábrák a két csoportrendszert tüntetik föl, míg az 5 — 8., 15—20. és 22. ábrák a négycsoportrendszert magyarázzák. A kétesoportrendszerben, melynek magyarázására főképen a 14. ábra szolgál, (A, A) egymástól egyenlő távolságban lévő zsinórokból álló szalagokat jelentenek, melyek a köpenyalkotóhoz mintegy 45°-nyi vagy más meghatározott szög alatt vannak elhelyezve. Amint az 1. ábrában jelezve van, ezek az alsó sorok nem vulkánizált gumibélésen nyugszanak, mely a szalagcsoportok fölgöngyölése előtt az (M) magra hozatott.